Lassan tíz éve vagyok fideszes, és jobban élvezem, mint bármikor (I.)

„Nos, alapvetően probálnék veled normálisan és udvariasan kommunikálni, de sajnos te már az első mondatoddal bénán manipulálni próbálsz, te utolsó kis kommunista féreg. Így sajnos nem fogunk tudni úriemberként érintkezni, pedig nekem minden vágyam, hogy végre ne egy ilyen, fogságbaesés helyett azonnal agyonlövendő kommunista komisszár féreggel, hanem az ellenség úriemberként tisztelt és téged viszont tisztelő tisztjével társalogjak. Itt ez sajnos lehetetlennek tűnik, te kis kurátor, te! Ez a tükörbe nézős, önmagadat leköpő hitvány önfelmentős szöveg amúgy nem nálatok szokás, amikor n+1-edszer is leszavaztok ugyanarra a szar MSZP-re, amelynek saját bevallásotok szerint sosem voltatok hívei? Én úgy tudom legitimálni a Fidesz rendszerét, hogy fideszes vagyok, amit büszkén és őszintén vállalok, te ócska kis kommunista hazudozós szar!

»Emellett kíváncsi volt arra is, miből táplálkozik a rendszerhűségem: Hiányzik a gerincem? Simán csak életképtelen vagyok? Szeretek a mocsokban dagonyázni? Vagy fizetnek is érte?«

Mocsok-dagonya. Hm, csak nem a jó öreg SZDSZ képi világát látom, ahogy ezek a világlátott, de a Csanády utcából soha ki nem keveredő csúcsértelmiségiek a vidék Magyarországát képzelik. Mi lesz még? Gumicsizma, mucsa? Azt a kérdéskört a helyetekben pedig nagyon nem feszegetném, hogy ki életképtelen, és kit fizetnek puszira mindenféle kamualapítványok kuratóriumaiból milliókat a hobbijáért, mert félő, hogy nem jönnétek ki belőle jól. 

»Válaszolni nem igazán tudtam rá. Bár elsőre nem is voltam benne biztos, hogy választ vár-e a szerző, vagy csak azt szeretné elérni, hogy végre elszégyelljem magam – úgy nagyon.«

Én tudok rá válaszolni. Igen, azt akarta. Fogd már fel végre, te SZDSZ-es, hogy nem te vagy többé a zsűri! Hiába táplálja beléd ezt a többi SZDSZ-es, amióta kikeltél a tojásból.”