Gyalázat

„Régi megfigyelés a politikában, amolyan népi bölcsesség, hogy egy kormányzati intézkedésnek nem a kommunikációja, hanem a tényleges hatása alapján kell eldönteni, mit is akar a hatalom. (V. ö.: »ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok«.) Vegyük például a társadalombiztosítási törvény módosítását, ahol az indoklás a visszaélések megszüntetéséről szól, miközben a szigorítások alapvetően két társadalmi halmaz, a külföldön dolgozó magyarok és a rendszertelen díjfizetők ellen irányulnak. Méghozzá kemény szankciókkal: a célcsoportok tagjai ki lesznek hajítva az ellátórendszerből. 

A TB-vel kapcsolatban a legtömegesebb visszaélést a járulékok be nem fizetése jelenti. Ennek két alága van, a klasszikus feketemunka, meg az az eset, amikor a cég levonja a járulékot, de nem utalja tovább az államkasszába. A dolgozó mindkettőben vétlen, a munkáltatók nagyüzemi TB-csalása aligha róható fel azoknak, akiken az ostor csattan. Viszont annak, aki tényleg rendbe akarná tenni a társadalombiztosítás szénáját, ezen a két ponton kellene támadnia. Itt emlékeztethetnénk arra, hogy a legnagyobb feketefoglalkoztató szektor, az őrzés-védelem – ahol állami intézmények sokaságánál nyernek tendereket biztonsági cégek olyan órabérekkel, amelyeket csak járulékmentes zsebbe fizetéssel lehet kigazdálkodni – közvetlenül és közvetve is Pintér Sándor belügyminiszter felügyelete alatt áll. Arra is, hogy az említett kormánytag 2010-ben leendő tárcagazdaként azt ígérte: két hét alatt rendet tesz. (Azóta több mint 9 év telt el; az említett ágazat ma ugyanolyan hardcore TB-csaló, mint mondjuk a Gyurcsány-kabinet alatt.)”