Dugóban ülni ma konkrét gazdasági károkozás

„A nagyvárosok élhetősége érdekében tehát kell véget vetni a "mindenkinek jót akarunk" politikájának? Érdekesen hangzik.

A konfliktusokat fel kell vállalni, mert új helyzet van. Nem egy állandósult rossz állapotban vagyunk, amiben okosodva keresünk jobb megoldásokat, hanem egyre rosszabb a helyzet. A budapesti és az agglomerációs autómennyiség ebben az évtizedben eddig egyharmadával nőtt. Csak tavaly 5 százalékos volt a növekmény! Ez 2010 óta több mint 200 ezerrel több autót jelent Budapesten és környékén az utakon. Ennél fogva a kérdés nem az, hogy most bátrabbak-e a döntéshozók, mint öt éve, és bevállalják-e, amit korábban nem mertek. Hanem az, ha nem vállalják be, akkor elkerülhető-e egyáltalán a város gazdaságilag működésképtelenné és élhetetlenné válása a dugók miatt.

Mi most a dugódíjról beszélünk?

Akár arról is. Nem újdonság a közgazdaságtanban: a kínálattól nagyobb keresletet áremeléssel lehet és kell csillapítani. Ez igaz a parkolásra és igaz a közúthasználatra is. De nem mindegy, milyen dugódíjról beszélünk: a korábban a főváros elképzelt bérletjellegű konstrukciónak semmi értelme nem lenne, az inkább ösztönözné az embereket, hogy ha már előre fizettek, autózzanak is többet. A dugódíj stockholmi vagy londoni példái arra a logikára épülnek, hogy aki valamely napra kifizeti a dugódíjat, az haladni tud az úton, aki pedig nem, az vagy más útvonalat kereshet a belvárost elkerülve, vagy tömegközlekedésre, biciklire vált. Olyan lehetőség már nem sokáig lesz, ha így nő az autóforgalom, hogy aki tényleg autózni akar, annak dugó nélkül közlekedni is lehessen, és dugódíjat se kelljen fizetni.

Ez nem csak az én logikámból jön így ki, mert amikor Münchenben a BMW innovációs főnökével beszélgettem nemrég, ő is elmondta: a cég aktívan lobbizik számos nagyvárosi testületnél a német városokban a dugódíj mellett. Azért teszik ezt - mondta, mert az rontja a márkaértéküket, hogy az autóik, amiket, főleg a kisebb, új elektromos járműveket jórészt városokban használnak a tulajdonosaik, egyre több időt töltenek dugóban. Ha egy autógyár abból él, hogy az ő autóikat élmény vezetni, így ha az élmény a legfőbb piacaikon, a városokban egyszerűen megszűnik, akkor az egész autóiparral együtt ők bajba kerülnek. De persze nem az autógyárak kedvéért kell szabályozni a közúti forgalmat.”