Küzdeni méltó módon

„Lehet ugyan hinni a haladásban, csakhogy az mindenkinek mást jelent. Azt vallom, hogy azoknak a dolgoknak van jövője, amelyek erős talapzaton állnak, az az ember erős, akinek jelleme, elvei, erkölcsei és hite van, épp ezért gondolom úgy, hogy amit a Budapestet »visszafoglalók« képviselnek nem más, mint a Nyugat átgondolatlan, feltétel nélküli hajszolása, amivel egy szempillantás alatt elveszíthetjük és szétverhetjük azt, amit olyan nehezen felépítettünk. Nem is beszélve arról, hogy úgy tűnik, a magyar lakosság egy része valóban kezdi elfelejteni, mitől kellett megszabadulnunk a kétezres évek végén.

Az igazság az, hogy az utóbbi majdnem tíz évben nemigen volt a jobboldal olyan pozícióban, mint amibe most Budapesten kerültünk: kisebbségként kell megvédenünk értékeinket és elveinket a többségi, általunk károsnak vélt szemléletmódok ellen. Kicsit olyan ez, mint mikor imával és együttérzéssel gondolunk azokra a keresztény társainkra, akiket hitükért üldöznek, sok esetben mártírhalált halnak, mégis néha feltesszük magunknak az őszinte kérdést: ha én lennék ilyen helyzetben, mennyire tudnék kiállni Jézus mellett, érte életemet is adni? Tudunk-e harcolni akkor, amikor megtörténik, amitől féltünk? Tudunk-e nemet mondani arra, akire mindenki más igent mond? Tudunk-e erősek lenni akkor, amikor egyszerűbb és biztonságosabb lenne gyengének lenni? 

Meg tudjuk-e védeni keresztény kultúránkat, a kereszténydemokráciát, amikor a (közel)múlt botrányai, politikusok megkérdőjelezhető tettei, életvitele és szavai által az egész jobboldalról alkotnak képet az »Orbán-rendszert« leváltani akarók és – ami még szomorúbb – maguk a jobboldaliak? Abban reménykedem, hogy akinek kell, az most a mérlegelést és a helyes konklúzió levonását választja a méltatlan gyűlöletkeltés és ingerkedő, sokszor acsarkodó mondatok formájában felbuzgó elkeseredett támadássorozatok indítása helyett. Márpedig sajnos ebből is akad bőven.

Őszintén remélem, hogy meglátva a szivárvány-mozgalmak egyértelműen előrevetíthető budapesti térnyerését, lesz elég bátorságunk méltó módon küzdeni és kiállni a magunk értékei mellett, rámutatva arra, miért károsak, normalitást mellőzők és Istennek nem tetszők a társadalom torkán lenyomni kívánt ideológiák. Kapaszkodók nélkül elveszettek vagyunk. De még elveszettebb az, aki szerint nincs is rájuk szükség.”