Kié a jövő?

„Az egyik nyilvános csoportban – Facebook, mi más, az ember vagy tévét néz, vagy facebookozik, én az utóbbit űzöm – láttam egy hápogást. Jellemző hápogás, azért is térek ki rá.

Valami szabadelvű ifjonc pattogott, hogy az egyik budapesti köztéren idős hölgyek – ő így mondta, hogy nénik, amiért szerintem pofon jár – osztogattak szórólapokat, hogy Tarlós az igazi.

És a takonypóc hőbörgött, hogy az idősek mit szólnak bele, ne nyissák ki a szájukat, nem az övék a jövő, az övék csak a jelen, a jövőbe ne szóljanak bele, az ő jövőjét ne rontsák el, stb. (Nem ezt írta, hogy »elrontani«, de Kosztolányi a példaképem, nem Allen Ginsberg vagy Esterházy Péter.)

Nos, nem hiszem, hogy takonypóc olvassa a Demokratát, de segítek megérteni valamit. Az idősek kizárólag a jövőre tudnak csak hatni. Nem a jelenre. De a jelenre mellesleg neki, liberális kis takonypócnak sincs ráhatása. A jelent ugyanis kézhez kapjuk. Abba már nincs beleszólásunk. Ezt takonypóc azért nem érti, mert a liberális szemlélet kizárólag egyénben és kizárólag mostban gondolkodik. (Mind büntetni, mind jutalmazni a csőcselék a jelenben akar, a hosszú távú következmény nem érdekli.) Neki a jövő a következő öt év. Holott történelmi távlatból a rendszerváltás is csak most kezd múlt lenni. És a jövőt, ami otthont, városképet, biztonságot, népszaporulatot, rendezettséget, fejlődést, tehát nem a bulinegyed sorsát meg a Sziget fesztivál jövő évi koncertprogramját jelenti, azt a jelenben kell megalapozni, és a jelenben kell eldönteni. Ami most van, azt meg a múltban kellett. Vagy kellett volna. Nem hiszem, hogy bonyolult.

Úgyhogy a szórólapozó »nénik« az egyetlen dolgot tették, amit tehettek. Beleszóltak az ő meg a mi közös jövőnkbe. Legalábbis megpróbálták.”