A tegnapi főpolgármester-választás legfőbb vesztese Budapest

„Egy hetvenes évekből itt ragadt városkoncepció vetélkedett egy alakváltó political animal szemérmetlen hazugságaival. Az alkalmatlan, romlott és hazug szocialista network vetélkedett a nem kevésbé romlott és hazug, arrogáns, képmutató, zsarnoki hajlamú illiberális rezsimmel. A két őrjöngő szekta újra felosztja az országot, a népi-urbánus konfliktus lemeze újra a lejátszón, a polgárháború lángjai újra magasra csapnak, a látszatalternatívák vetélkedése a valóság helyére tolul, a harminc év rendszere újra legitim. Magyarország tegnap elvesztett legalább tíz évet, a rendszerváltás beláthatatlan távolságba került.

Hiába képeztem alternatívát, hiába kezdtem el egy maroknyi civillel építeni a kurzusok közti teret, hiába állítottuk Budapest lakóinak többségét a Sétáló Budapest koncepciója mellé, most jól látszik, hogy mindig az út elején járunk. Hiába termeltük ki precedensek tömegét, hiába gyártottunk egy éven át tartó példabeszédet arról, hogy miről kéne hogy szóljon a politika, Budapest vesztett, mert az elit színháza és hamis dilemmái meghaladták a mi igazságaink erejét.

Amit megígérhetek: öt év múlva újra itt leszek, és újra alternatívát állítok a budapestieknek a politikai osztállyal szemben. Polarizáció vagy konszolidáció? Gyűlölködés vagy megbékélés? Múlt vagy jövő? Hiteles program vagy fedezetlen ígéretek? Politikusok vagy civilek? Ezeket a kérdéseket tesszük fel újra meg újra, míg Magyarország meg nem adja azt a választ, amelyre szüksége van.

Karácsony Gergely úgy győzött, hogy a vállalásai betarthatatlanok, a mögötte álló pártok falánkak és mohók – politikai túlélésének egyetlen esélye egy polgárháborús valóságshow legyártása a város vezetése helyett. Ismerve Orbán Viktort és bűnszövetkezetét, vereségükből nem azt olvassák ki, hogy a hazai közéletet konszolidálni kell, hogy helyre kell állítani a jogállamot és a demokratikus működést – mindenki biztos lehet abban, hogy Orbán Viktor és bűntársai a következő években még erőszakosabbak és még aljasabbak lesznek. Az évtizedek óta tartó alávalósági licit egyre mélyebbre zülleszti alá a közéletet, a hazugságra még több hazugság, a lopásra még több lopás, az álságos szemforgatásra még álságosabb szemforgatás a válasz.

Most visszatérek a kulturális térbe. Nem akarok a politikából élni, nem kérek Orbán Viktortól közpénz-utalást a hónap végén, nem leszek egy nem működő demokrácia biodíszlete. Teszem azt, amit a kampány előtt: tartalmakat gyártok, vitákat provokálok, jelenségeket elemzek, folyamatokat értelmezek, kultúrát fogyasztok és narrálok, közszereplőket kritizálok. Eközben pedig megpróbálok felépíteni egy új kurzust a lelkek, az elmék, a normák és az identitások mezején. Máris nagyon sokan, és minden nappal egyre többen vagyunk, akik szakítani akarunk a huszadik századdal, s akik elvi alapon akarunk gondolkodni, szólni és cselekedni. Látva azokat az aktivistákat, akiknek a lelkesedése és hite végigvitte ezt a kampányt, látva azokat a tízezreket, akik nem kérnek az elitből, és nem kérnek a törzsi gyűlöletből, nincs kétségem afelől, meg kell harcolnunk a jövőnkért. A jövő zöld, a jövő szabad, a jövő civil. Alternatívává kell válnunk – hadd múljon csak a magyarokon és a budapestieken, hogy milyen távoli ez a jövő!”