A mi szabadságharcunk

„A 150 évvel ezelőtti nagy forradalmunkról Jókai Mór tette fel ezt a kérdés: »Talán csak álmodtuk mindezt?« Lehet, de abból az álomból egy fejlődő és a lehetőségekhez képest otthonosan berendezkedő Magyarország született.

Ha ez így volt, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy 1956 pedig a huszadik századi történelmünk legszebb álma. A teremtő képzelet álma. Egy másik írónk, Örkény István – aki éppen 1956-ban hasonlott meg a hithű kommunizmussal – még közvetlenül a háború után ezt jegyezte fel: »Félő, hogy e viharos évek megbontották a magyar közösségérzést...  E kor magyarja talán végérvényesen és jóvátehetetlenül letépte fényes nemzeti bélyegét, egyarasznyi kört húz maga köré, szüleit és ivadékait ebbe a krétakörbe belehelyezi, és hallani sem akar átfogóbb felelősségérzetről«. Nos, 1956 azt bizonyította, hogy nem »téptük le jóvátehetetlenül fényes nemzeti bélyegünket«. Hogy a totalitárius eszmékkel szemben igenis létezik, létezhet a nemzeti közösség – hogy nemcsak emberként, de magyarként is van keresnivalónk ezen a világon.

Ma viszont már éppen az a kérdés merül fel, hogy nemcsak magyarként, de emberként is létezhetünk-e, vagy pedig egy cseppfolyós, széteső és a valóság tagadásából születő totalitás alanyai legyünk. A XXI. század szabadságharcának Európában ez a tétje.”