„Az, hogy a túlságosan gazdag és túlságosan sok szabadidővel rendelkező emberek furcsa szórakozásoknak hódolnak, régóta tudott, tán azóta tart, hogy az első emberek vezetőket kezdtek követni. Amint az is ismert, hogy a széplelkek és erkölcscsőszök – ha tényleg azok – nem alkalmasak politikusnak. Tulajdonképpen egymásnak ellentmondó tulajdonságokat szeretnénk látni a választott politikusok tulajdonságai között. Egyfelől legyen ravasz, machiavellista, aki nem riad vissza az aljasabb húzásoktól sem a köz érdekében, másfelől viszont assziszi Szent Ferenchez hasonló aszkézist és morált várunk tőlük. Márpedig a kettő együtt nem szokott lakozni az amúgy igen sokrétű emberi lélekben.
Tudom, a magánélet és a közéleti szereplés elválasztandó egymástól, és már számos, vagy inkább számtalan eszmefuttatást olvastam arról, hogy melyik undorító felvétel melyik kategóriába esik, és ezért melyik súlyosabb.
A KETTŐ AZONBAN IGENCSAK NEHEZEN VÁLASZTHATÓ EL EGYMÁSTÓL, ELŐBB-UTÓBB EGYMÁSBA TOLULNAK.
Az ember nem a szerepeivel, hanem a cselekedeteivel azonos, ezért azokat kell értékelnünk. Holnaptól meglátjuk.”