Tordai Bence felzabálja a jövőt

„Pontosabban két felvételt. Mindkettőben Tarlós Istvánnak hívják a főszereplőt, az elsőn egy izgága úr, a másodikon meg Tordaiék Bencikéje provokálja a főpolgármestert. Céljuk, hogy a három bohócjelölt – Geri, Krisztián és Robi – közé rántsák le közéletileg, nem igazán sikerült. Persze, a csőcselék soha nem azt látja, amit a normális emberek, szóval óvatos lennék én azzal, hogy ki győzött itt, ki nem.

Nem arról szeretnék azonban írni, ha az én arcomba eregeti a bűzös leheletét, pofán csaptam volna-e Bencikét, vagy elfutok a helyszínről. Nem, a mostani eszmefuttatásom más irányba mutat.

Arról gondolkodtam közben, amíg tűnődve nézegettem az ingyencirkuszt, hogy ezek a kis fityfaszok – és bevallom, itt most hajszálpontosan Bencikére és baráti körére céloztam – tudják-e, mibe tenyereltek bele. Szerintem nekik játék az élet, mivel ma is lázadó kamaszok, s – ez a legrettenetesebb – örökké azok maradnak, összeférhetetlen, korlátolt, gonosz figurák, akik férfiként és felnőttként egy pillanatra sem mérettettek meg.

A történelem tanúsága szerint, és ezt alighanem Tordaiék Bencikéjének illene tudnia, egyszer csak megváltozik minden, ha jobban tetszik, varázsütésre. És akkor Közép-Kelet-Európában az szokott történni, hogy az ember a gyilkosok oldalán találja magát, ebből viszont az következik, hogy a következő körben garantáltan áldozat lesz. Előfordul az is, hogy az ember bevárja a gyilkosait, mint a szépkorú rómaiak a gallokat, mozdulatlanul ülve, meg sem moccanva, és az illető méltóságteljesen elfogadja a halált a saját hazájában, a saját házában. És hallottunk már olyanról is, aki elpucol Bécsbe, Amerikába, mindenfelé.

Tordaiék Bencikéjének és a többi önajnározó selejtembernek, aki a politikát játéknak tekinti, ezt nem szabadna elfelejtenie. Hogy ebben a pillanatban, és a következőben is egyedül az Orbán Viktor vezette magyar kormány képes fenntartani a rendet. A rendet, amelynek örve alatt ők hülye gyerekként odaugrálhatnak a főváros vezetője elé.

(Mert igen, Tarlós István a rend embere. Ti pedig magatok vagytok a rendetlenség. Tarlós épít, ti romboltok. A mai Budapest méltó társává vált bármelyik európai nagyvárosnak, ti pedig alig várjátok, hogy a hajléktalanok, a graffitizők, a lakásfoglalók paradicsomává tegyétek újra. De mindezt csak zárójelbe.)

Tévedtek, ha azt hiszitek, biztosan elkerülitek a 21. század küszöbön álló nehézségeit. Jugoszlávia és Ukrajna közelmúltja hajszálpontosan jelzi, mi történik egy országgal, ha elveszti a szuverenitását, ha a belső problémái polgárháborúvá dagadnak. London, Brüsszel, Párizs mindennapjai pedig annak megértésében segítenek nekünk, hogy ha a muszlim terror már bent van Európában, annak végrehajtói pontosan tudják, hogy kit keressenek. Az úgynevezett globális kihívások itt dörömbölnek az ajtónkon, miközben ti azt hazudjátok magatoknak, hogy örökké biztonságban lesztek. A »menekültek« elit hadserege első körben odamegy, ahol Tordaiék Bencikéje és baráti köre sörözni szokott. Hiszen ezeket a robbantásos fazonokat nem az ózdi panelházak, hanem például a Pozsonyi úti kedélyes piknikek érdeklik.”