Püspökök, térdre, imához!

„Egy akárki a politika magasából azt mondta, hogy keresztény hívőnek nem lehet tiszta a lelkiismeretük, ha nem »a keresztény« pártra, vagyis az övére szavaz. Ez bűn, amit meg kell gyónni, és helyes, ha a katolikus pap a szószékről azt mondja, aki nem jó felé szavaz, a következő héten ne jöjjön templomba, hanem először jó alaposan és többször gyónja meg az ő súlyos bűnét.

A katolikus püspöki kar sajtószolgálata, amelynek az a feladata, hogy az egyház tevékenységével kapcsolatban felmerült kérdésekre válaszoljon, kérdéseket kapott a sajtótól a fenti kijelentésekkel kapcsolatban. Ha nem kapott volna kérdéseket, akkor is legfőbb kötelessége lenne az egyház vezetésének a hívőket eligazítani, hogy helyesen értelmezi, avagy sem a tekintélyes funkciót viselő (bocsánat) méltóság az általa hivatkozott papokkal egyetemben azt, hogy mi a hívő kötelessége a közelgő választásokon és mivel követhet el súlyos bűnt.

A katolikus püspöki kar azonban hallgat. A sajtószolgálat azt állította, hogy nem ismeri a kijelentések hátterét, és az azzal kapcsolatos kérdésekre a kijelentő tudna válaszolni. Mi bűn és mi nem bűn egy katolikus hívő életében, ez nem az a kérdés, amely bármiféle ismeretlen »háttértől« függene, s amellyel kapcsolatos kérdésekben a katolikus főpásztorok helyett egy református politikus lenne illetékes. A sajtószolgálat még beidézte a katolikus katekizmusnak azt a passzusát is, miszerint a súlyos bűnöket – bármi légyen is – gondos lelkiismeret-vizsgálat után meg kell gyónni. De vajon hogy fogják megtalálni a lelkiismeretük gondos átvizsgálása után a katolikus püspökök a választással kapcsolatos bűneiket, ha meg sem tudják mondani, hogy mi az? Ha csak úgy nem, hogy megérdeklődik a T. Házmestertől.”