„Mostanában ezeknek a nagy szembesítéseknek az idejét éljük. Alig múlik el nap pártszóvivők, „hírmagyarázók” hebegő-habogó attrakciói nélkül. Minap Stummer János, a Jobbik kampányfőnöke kapkodta sápadtan a levegőt a köztévé stúdiójában. (Ő volt az a furfangos legény, aki az emlékezetes ellenzéki »tévészékház-látogatás« legmozgalmasabb pillanataiban kilopózott a dohányzófolyosóra, és megnyomta a tűzjelzőt; úgy okoskodott, ha már követeléseiket nem tudják beolvasni, legalább a műsorfolyam szakadjon meg, a dolgozókat pedig evakuálják az épületből.) Arra lett volna kíváncsi a műsorvezető, miként van az, hogy miközben másfél-két éve még sértődötten tiltakoztak a párt irányváltásának a gyanúja ellen is, mára szinte teljes a baloldallal való összeborulás. Erre tessék mondani valamit, javasolta a szpíker.
Az ember szinte megszánta az asztal túlsó felén fészkelődő politikust. – Megváltozott a helyzet – nyögte ki végül szegény Stummer, aki ebben a pillanatban kísértetiesen hasonlított Karinthy rossz tanulójára. Bár Neugebauerban azért volt valami szeretnivaló…”