Ne ássátok el Gergőt! Elássa ő magát

„Karácsony szerencséje, hogy Gyurcsányék bárkit használnak saját érdekükben, de odáig már nem terjed a tevékenységük, hogy föl is készítsék az illetőt. Így Karácsony lenyomta a politikában csetlő-botló Kálmán Olgát, és most készül a főváros bevételére, és vissza nem menne Zuglóba, ahol a helyi szocik elásnák. Emlékezetfrissítés: kilenc éve – az első NER által rendezett választáson – az ellenzék részéről szocialista színekben Horváth Csaba, az LMP-től Jávor Benedek készült a főváros bevételére. Az LMP jelöltje Zuglóban a fentebb hivatkozott Várnai László volt. Azt hiszem, a választás eredményére nem kell kitérnem. Most Jávor állást keres, és alighanem reménykedik, hogy – khm – barátja megszerzi a főpolgármesteri posztot, és jut a városházán EU-s pályázati referens munkakör. Horváth Csaba Zuglóban próbálkozik, és vele szemben indul függetlenként Várnai. De nem tűnt el a Jávort, Karácsonyt (és Várnait) az LMP-ből kiebrudaló szélsőségesen függetlenségpárti Vida Attila sem. Nem fogják elhinni, ő is Zuglóban indul képviselőjelöltként – az összefogás keretében.

Ó, mennyi ármány és árulás, mennyi megtört szív, hány elhagyott kedves! Szegény Tóta W. Árpád, ha tudná, hogy szerelmi lírájának címzettje micsoda cselszövések hálójában vergődik, hány bűnös lelkű megrontó fenekedik körülötte, és nem éppen makulátlan, de úgy, ahogy őrzött jó hírét hányan igyekeznek besározni. Karácsony »Desdemona« Gergely eddig legalább mutatott valami kívülálló-imázst, valami »muszájból csinálom, nem tehetek róla, hogy ilyen alakokkal vagyok körülvéve«-jelleget. Tudta, hogy a kétes figurák – akikről nem nyilvánosan pontosan ugyanazt mondja, amit Tóta a legnyilvánosabban ír – kompromittálják. A legrosszabbat azonban elkerülte: nyíltan barátjaként vállalni egyiküket, és ezzel megtagadni mindazokat, akik ilyenek barátaival sem hajlandók barátkozni.

Ne sírj, Árpád, nem érdemelt volna meg téged.”