Roncsderbi

„Szerintem teljesen normális, hogy egy választás megmozgatja az elfojtott vágyakat. Az életközepi krízis egyébként is nehéz ügy, az ember egyszer csak arra ébred, hogy elrohant fél évszázad, és hol vannak a regények, amiket meg akart írni, meg hol a meghódított hegycsúcsok. Ilyenkor abszolút természetes reakció, hogy az illető jelentkezik főpolgármesternek – lett légyen postás, kétkezi celeb vagy mondjuk egy olyan párt elnöke, amelynek támogatottsága három évtizednyi masszív sikertelenség után mára a negatív tartományba fordult.

Az viszont egyáltalán nem normális, hogy ezeket a – legyünk jóindulatúak, de legalább ne járjunk a bíróságra – mentálhigiénés alapon induló jelölteket nemcsak a regnáló városvezető esélyes kihívójával egy szinten kezeli az állami médiagólem, hanem egyenesen őket mutatja be ellenzéki főpolgármester-jelöltként. A postás közszolgálati műsorban búsong a város rossz levegője miatt, a celeb meg a közpénzből eltartott bulvármédiában erősíti a meggyőződést, hogy Tarlós alternatívájaként a meztelen felsőtest kínálkozik.

Jókat röhöghetnénk ezen, de a héten sajnos találkoztam az első ivarérett választópolgárral, aki Berki Krisztiánra fog szavazni, mert kell végre adni a változásnak egy esélyt.

A terv primitív, de eszerint működik. Mivel valós a veszély, hogy a kínkeservesen megszületni látszó ellenzéki összefogás révén sokhelyütt egyetlen esélyes trónkövetelővel lesz kénytelen megmérkőzni a fideszes jelölt, mesterségesen kell előállítani a »roncsderbit«, amelyről már a fővárosi előválasztás megkezdése óta harsog a kormány- és pártpropaganda.”