„A klímakatasztrófa fűrészporszáraz, sohase bújik el ágyak alá, a lépcsőfordulóba, képtelenség szelídíteni vagy módosítani rajta, és hát igazság szerint te se mondasz olyanokat pont megfelelő tónusban, igen érett szülői bölcsességgel, hogy pl.: fogyasszad el azt a retek spenótot, Béluska, mert leharapja a kukidat a great pacific garbage patch bácsi.
Egyébként nem a levegőbe beszélek, a Daily Telegraph tudósítása szerint Angliában újabban »egyre több gyermek panaszkodik az iskolában azzal kapcsolatban, hogy szorong, sőt, némely esetekben a pszichiátriákon használatos gyógyszerekkel is kezeltek ez ügyben kisgyereket. Éppen ezért szakértők szerint a szülőknek sokkal tudatosabban kellene beszélniük a gyermekükkel, és nem lenne szabad olyan hamis kijelentésekkel terhelni őket, mint hogy hamarosan vége lesz az emberiségnek«.
Tényleg nem lenne szabad.
Az efféle mesékkel elég csupán két-három alkalommal jól beijeszteni, hogy vége is legyen kb. mindennek adott esetben, és akkor aztán lehet aggódni Pistike/Béluska a hegyen hármasban rángatózó teljesen agyabeteg száját figyelve, minek hagytad te elöl azt a barnuló banánt, amikor annyira utálja stb. – hiába, mert addigra gyerek élete tetőtől-talpig átalakult egy db. nagyjából-egészében végeláthatatlan pisiszünetté, ráadásul akármit, de tényleg akármit kérdezel is tőle, ő zavartalanul azt válaszolja (amúgy egészen kiváló reakcióidővel), hogy „hey mambo, mambo italiano. Vagy ilyesmi.”