„A tanulmány megállapítja, hogy a genetikai markerek közül mindössze öt kapcsolható össze szignifikánsan az azonos neműek iránti vonzalommal, de a kutatók szerint még ezek is távol állnak attól, hogy egyértelműen meghatározzák a személy nemi preferenciáit. Tulajdonképpen ezeknek nagyon kis hatásuk van, összességében a résztvevők által megnevezett homoszexuális viselkedés kevesebb mint egy százalékában játszhattak szerepet.
Ez azt jelenti, hogy a nem genetikai alapú tényezők – mint a környezet, a neveltetés, a személyiség – jóval jelentősebbek annak befolyásolásában, hogy az illető milyen szexuális partnert választ, csakúgy, mint a személyiség, a viselkedés és a fizikai jellemzők esetében.
A tudományos kutatás eredménye egyfelől jelentősen befolyásolja a vita menetét, ami eleddig jórészt arra épült, hogy létezik-e homoszexuális gén; másfelől bátorítás lehet azoknak, akik szeretnének változni.
Az erkölcsi megítélés egy cselekedet esetében természetesen nem azon múlik, hogy létezik-e vele született hajlam a cselekedet iránt, hiszen a katolikus teológia vallja a szabad akarat létezését, ami lényegében azt jelenti, hogy képesek vagyunk szabadon dönteni, még ha az életkörülményeink bizonyos esetekben nehézzé is teszik a döntést. Ahogy például valakinek a magassága és a vele született labdaérzéke segítségére lehet abban, hogy jó kosarassá válljon, de ez sosem lesz sorsszerű, hiszen bármikor határozhat úgy, hogy más életutat választ.”