Az összefogás a kudarcot tartósítja

Régebbi választásoknál azért mérgelődtem, mert ún. "fölösleges" szavazatommal olyan listás embereket hoztam helyzetbe, akiknek a pártjára sohasem szavaztam volna. Az összefogás azoknak tetszik, akik leragadtak azon a szinten: egy a fontos; a tolvaj cigány takarodjon, aztán valami majd lesz.

"Egy Ellenzék nevű összefogáspárt megszervezésének akkor sincs semmi esélye, ha az egyes ellenzéki pártok most ősszel az önkormányzatokban pozíciókat szereznek. Ez egysze­rűen lehetetlen, mert nincs olyan eszmei mag, ami köré szerveződhetnének." gabesz, csak az a gond még sehol senki, főleg zorbán nem fejtette ki, mi lenne az az eszmei mag, amire oly szívesen hivatkozol, hivatkoznak a nerista nyaloncok. per pillanat eddig egyetlen olyan eszmei mag látszik, a korrupcióval kombinált lopás, ami köré szerveződött a fidesz. de a tévedés jogát fenntartva, várom az eszmei mag részletes kifejtését bárkitől, aki már a tudás birtokában van.

A politika az értékek és a személyek versenye. Hogy elsősorban melyiké, az változó. Az MDF felbomlása után a magyar politikai 'jobboldal' is volt olyan helyzetben, amikor az értékrendi széttartás és széthúzás kilátástalannak látszott. Ebből az állapotból Orbán Viktor személyes karizmája és politikai teljesítménye húzta ki és tette egységessé a 'jobboldalt'. A kisebb vezérek beálltak mögé, s a később kiemelkedő potenciális vezéregyéniségek is belátták, hogy nincs esélyük átvenni a helyét, s akkor járnak legjobban, ha beilleszkednek, illetve várnak a sorukra. Hasonlónak érzem a 'baloldal' jelenlegi helyzetét is, de csak hasonlónak. Ha előállna egy karizmatikus politikai személyiség, össze tudná fogni a külön-külön sikertelenségre kárhoztatott kisebb vezéreket, s egységessé tudná alakítani az értékrendet is. Lehet, hogy kezdetben csak a frakciók szövetségével tudna pártot szervezni, de sikeres hatalomátvétel és kormányzás után ezek is feloldhatók lennének. A 'radikális jobboldal' természetesen kiesne ebből a 'baloldali' egységesítésből, de a Jobbikot egyébként is az MSZP szétesése emelte 20% körüli párttá, ennek a politikai értékrendnek a hosszútávú társadalmi bázisa valahol a MIÉP egykori szintjén mozog. Az "Egy Ellenzék nevű összefogáspárt megszervezésének" akadálya szerintem nem az értékrendek széttartása, hanem a megfelelő karizmatikus vezető személyiség hiánya, vagy talán még ezt megelőzően is Gyurcsány Ferenc személyisége. Ennyi kudarc és vereség után ugyanis talán még a szürkébb vezérecskét is belátnák, hogy meg kellene szervezniük egy frakciószövetséget. Gyurcsány Ferenc azonban nem tud és nem hajlandó senki mellé és mögé beállni. Szóban is csak ideig-óráig. Ő vezetni és diktálni akar, karizmatikus vezetőnek érzi magát. Valójában azonban egy hatalmas ambícióval és belső energiával rendelkező ripacs. Egy utánzó. Hiányzik belőle a valódi politikai tehetség, kreatív vezetésre és kormányzásra, a teljesítményük alapján a társadalomban tekintéllyel rendelkező középrétegek meggyőzésére nem képes. Amíg a 'baloldali' politikai térből ez a ripacs nem szorítható peremre, addig politikai összefogásra semmi esélyük nincs. Most éppen az zajlik, hogy a ripacs taktikát váltott és a feleségét próbálja vezető szerepbe tolni. Kell hozzá valamennyi idő, hogy kiderüljön, a hölgy nem alkalmas erre a szerepre, nincs karizmája. Közben az ellenzék újabb éveket veszít, mert egy ripacs miatt a potenciális lehetőségeit sem képes kihasználni - és Godot-ra vár. Minden választásnál van egy kis izgalom, egy kis felhajtás, egy kis bizonytalanság, de Orbán Viktor egyelőre nyugodtan aludhat. Nyer-e Tarlós vagy sem? Ha nyer, folytatódik az ellenzék vesszőfutása, ha nem, Orbánnak ki kell találnia valamit, fel kell pezsdítenie a pártját. Van benne gyakorlata és lenne rá két éve.

Mélységesen egyetértek. Ugyanakkor ez az elmélet nem igazolja a 2010 előtti ámokfutás(oka)t. Szóval nem feltétlenül elég értékrend mentén politizálni, stratégiát építeni, erő (média, pénz, kapcsolati tőke, stb.) és gyomor is kell annak érvényesítéséhez. Ezt tanulta meg (többek közt, de elsősorban) a Fidesz 2002-ben.