A boldogító igen helyett idegenrendészeti őrizet várt egy marokkói férfire
A mézes hetekről lemondhat, kitoloncolásra készülhet.
A befogadáspárti és a nemzeti politikai cél felülírja a klasszikus jobb- és baloldalt.
„A multikulturális társadalom ideája csak illúzió, mert a különböző kultúrájú népek együttélése több feszültséghez vezet, így csak azoknak menekülteknek kell segítséget nyújtani, akik tényleg az életükért futnak, és csupán addig, amíg arra szükségük van; a meggazdagodás céljából Afrikából és Ázsiából érkező milliókat pedig fel kell tartóztatni, mert integrációjuk lehetetlen politikai küldetés. Sőt: a legtöbb bevándorló nem is motivált az integrációban. Így ez utóbbi politikai tábor inkább véli úgy, hogy a demográfiai problémákra adott helyes válasz az »európai őslakosok« család- és gyermektámogatásának növelése.
A két szembenálló politikai cél felülírja a klasszikus jobb- és baloldalt. Csak néhány példát említve! Befogadáspárti politikát hirdet a jobboldali német és a baloldali francia, vagy most már az átalakuló, értelmezhetetlen olasz kormány. A korlátlan befogadás ellen, a határok és Európa keresztény hagyományainak védelme mellett pedig a jobboldali magyar, lengyel, vagy a baloldali dán kormány kardoskodik leghangosabban. De ha végigvennénk az összes európai országot, akkor is nagyon vegyes képet kapnánk, hisz az említettek nem csupán kevés kivételnek számítanak.
De hogy még nagyobb legyen a keszekuszaság, a befogadáspárti Németország vezetése is keresztény értékekre hivatkozik, akár a kereszténységet valóban védő, befogadásellenes jobboldali politikusok. És minden jó szándéka ellenére a katolikus egyház feje, a pápa is ennek a politikailag korrekt irányvonalnak kíván megfelelni. (Bár fontos, sokszor agyonhallgatott momentum az, hogy Ferenc pápa nem »gazdasági bevándorlókról«, hanem »menekültekről« beszél, ami között mind motivációban, mind pedig a hozzájuk való viszonyulásban óriási különbség van!)”