Korszakalkotó Trump-elnökség

„Rendhagyó, egyedi – a legtöbben talán ezekkel a szavakkal felelnének arra a kérdésre, hogy miben különbözik Donald Trump elnök az őt megelőző amerikai elnököktől. És legtöbben minden bizonnyal már a kampányidőszaktól kezdve tetten érhető formabontó retorikáját és stílusát jelölnék meg magyarázatként. Ebben az értelemben ugyanakkor Donald Trump közel sem egyedülálló a Fehér Ház korábbi lakosainak sorában. A függetlenségért vívott harcokban generálisként szolgáló és nyers stílusáról ismert háborús hős, Andrew Jackson ­például szintén elitellenes és a közembert képviselő elnöki aspiránsként foglalhatta el a Fehér Házat az 1800-as évek első felében. Az alelnökből 1901 szeptemberében elnökké avanzsált Theo­dore Roosevelt pedig a hasonlóan szókimondó, energikus és forradalmi újításokként ható kormányzati elképzelési miatt »vált gyanússá« a republikánus párti konzervatívok körében.

Amellett, hogy a nem kevés kritikával övezett elnökségük kilógott a sorból, mind Andrew Jackson, mind pedig Theodore Roosevelt kétségkívül új és meghatározó korszakot nyitott a nemzeti politika és államelméleti felfogás terén. Andrew Jackson a modern demokrata párt és az Egyesült Államok második pártrendszerének megalapítása mellett a közemberek akaratán alapuló olyan demokráciát hirdetett, amely az akkori amerikai bank példáját előhozva nem tűr meg semmilyen privilégiumot. Theodore Roosevelt pedig az üzleti világban erőre kapó trösztösödéssel szemben a hatalom korlátozottságának eszméjével szakítva és a szövetségi kormányzati hatalom és beavatkozás kiterjesztését kínálva ültette el a progresszivizmus magját. A rövid időre a republikánus párt szakadását is kiváltó progresszív platformot végül a demokrata pártban Woodrow Wilson és Franklin D. Roosevelt karolta fel és indították el a XX. századi – társadalommérnökösödésbe torkolló – győzelmi útjára.

Donald Trump elnöksége azért rendhagyó, mert két formabontó elődjéhez hasonlóan az államelméleti gondolkodás terén egy új korszak reményét hordozza magában. Az elnökségért folytatott kampány során még sokak, kiváltképpen pedig a »washingtoni elit« szellemében élők által lekicsinylő, kurta mosollyal fogadott Donald Trump elnökségének tétje az, hogy vajon képes-e a progresszív gondolkodás által uralt »washingtoni elit« elképzeléseiként jellemzett amerikai közpolitikai gondolkodásban tartós konzervatív fordulatot elérni és azt az államszerkezetben megszilárdítani, illetve a globalizáció neoliberális olvasatának kizárólagosságát megtörni.”