Öngól

„Nos az eredeti terv szerint mostanra a futballba kábé 170 milliárd forintot pumpáltak volna. Szerény becslések szerint ez nagyjából 700 milliárd forint lett. Úgy nőnek ki a földből a stadionok, mint a csiperke, zúdul a tao-pénz a fociba (számítások szerint 2011 óta 275 milliárd forint,) a klubokhoz áramlanak a gazdasági szempontokkal nehezen indokolható hirdetések, szponzori pénzek, és a vastagon túlárazott tévéközvetítési jogdíjak. 

Pénzeső esik fociországra.

S mindez azért, mert a futball állítólag nemzeti ügy. Szerintem meg elsősorban egy játék és üzlet, ami kétségkívül adhat okot nemzeti büszkeségre. Ebben a sorrendben. Nálunk azonban tényleg nemzeti ügy. Mindig is az volt, ez nem a mostani kurzus találmánya. Már önmagában sem volt soha túl egészséges, ha a focitól vártuk a nemzeti nagyság visszaigazolását. Most annyival súlyosbodik a helyzet, hogy a foci egyben a legfőbb orákulum személyes passziója is, aminek kiéléséhez nincs állami pénz, mi sok lenne. Ez meg… igen, ez pontosan az. 

Amúgy még azt sem mondom, hogy a labdarúgás ne szorult volna teljes megújításra, amit célszerű az utánpótlás-nevelés radikális reformjára alapozni. De ez csak akkor működne, ha tényleg forradalmat csinálunk. A struktúrát, a kereteket és főként a viszonyokat illetően. Na de számolatlanul önteni a pénzt egy közegbe, ahol semmi sem változik, sőt. Így csak egy korrupt, versenyképtelen, svindlire alapuló rendszert konzerválnak, ami garancia az eredménytelenségre. Ahol ezzel a teljesítménnyel a focisták 2 milliós átlagfizetést húznak, ahol a játékosigazolások, meg a különféle szerződéskötések kapcsán virágzik a korrupció, nem beszélve a sokszorosan túlárazott építkezések kapcsán mozgó pénzekről. Azért sem változik ezen a terepen semmi, mert a foci kapott egy új funkciót is, a politika játszóháza lett: ma már egy politikus tekintélye, befolyása abban mérhető, hogy mekkora a f… futballstadionja.

Az egész vircsaft nem kis mértékben a rendszer szimbóluma. Ha a felsőbbség ennyire ambicionálja, hogy legyen foci-Kánaán, ennyi pénzt ölnek a buliba, és ebből ilyen teljesítmény jön ki, az rávilágít arra, hogy miként és milyen hatékonysággal működik a rendszer egésze.

Csak éppen más területeken lehet operálni a kommunikációs halandzsával. A Sargentini-jelentés liberális ármány, a kötelezettségszegési eljárás támadás a nemzet ellen, az OLAF-vizsgálat beavatkozás a belügyeinkbe, és különben is Soros.”