13 éve

A Fidesz idestova 13 éve töretlenül vezeti a pártok versenyét, pontosan azóta, hogy 2006 júniusában Gyurcsány Ferenc megszorító csomagot jelentett be, „a nem kell félni, nem fog fájni szavak” kíséretében. A kampányban jóléti intézkedéseket ígérő, majd megszorító csomagot bejelentő miniszterelnök mondata még úgy is megmaradt a magyar választók emlékezetében, hogy három hónappal később a kiszivárgó őszödi beszédben Gyurcsány nyíltan bevallotta, hogy a választók tudatos megtévesztésével, pénzügyi trükkökkel nyerték meg a választást. Mindez ma már történelem, ami itt maradt, az a Fidesz közel másfél évtizede tartó masszív menetelése, és a baloldal súlyos, kilátástalan válsága. Ráadásul egyelőre semmi jele, hogy bárki képes lenne megszorongatni a Fideszt, ellenfelei évről évre rosszabb állapotban vannak.

A kontinensen nem példa nélküli egy párt ilyen sokáig tartó hegemón helyzete. Ott vannak az örökké regnáló skandináv baloldali pártok, a háború óta kormányzó bajor keresztényszocialisták, vagy testvérpártjuk a CDU. Igaz, utóbbi a migrációs krízis óta tartós lejtmenetben van. Annyira, hogy 13 év után, idén júniusban a Zöldek a legtöbb közvélemény-kutatás szerint megelőzték a kormánypártot. Bár azóta a CDU visszavette a vezetést, de a trend világos: a két párt közt összezárult az olló. Úgy tűnik, a zöldek átveszik a CDU korábbi riválisának, az SPD-nek a helyét, amely az MSZP-hez hasonlóan belekóstolt az egyszámjegyű támogatottságú pártok életébe. A CDU pedig szép lassan csúszik lefelé, mint macska a beszappanozott háztetőn. Ha ehhez hozzávesszük a Németország felett gyülekező gazdasági krízis felhőit, csak az a kérdés, meg tud-e majd kapaszkodni az ereszben.

A statisztika tehát egyszerre üzen a CDU-nak, a szociáldemokrata pártnak, és szinte az összes európai politikai formációnak: a karakter és identitás nélküli politikai formációk felett eljárt az idő. Aki semmi mellett sem áll ki, azok mellett a választók sem állnak ki.