A liberális gyűlöletideológia és a keresztyénség

„A HVG Magyarországra köszöntött a muszlimellenes populizmus kora címmel ismerteti a Political Capital munkatársainak (Krekó Péter, Hunyadi Bulcsú, Szicherle Patrik) angol nyelvű dolgozatát, amely a Brookings Institution oldalán jelent meg. Írásukban a szerzők nem csak mérleget készítenek a mai magyarországi helyzetről, hanem rövid visszatekintést is adnak. A dolgozat első látszatra tudományosnak tűnő, leíró jellegű, tartózkodik az érzelmi elfogultság látszatától. De mégis, egészen megejtő, sőt bámulatos, ahogyan a szerzők magától értetődő természetességgel a gyűlöletet teszik meg társadalmi folyamatok rendező elvének. Egy tisztán pártpolitikai dolgozattal nem foglalkoznék, csakhogy az elemzésben szerepet kap a keresztyénség is. Természetesen úgy, mint a magyarországi idegengyűlölet szövetségese, sőt fő ideológiai támasza. Érdemes elolvasni a szöveg angol eredetijét, mert a HVG-szemléből – érthetően – sok minden kimaradt. (...)

A keresztyénség ebben az értelmezésben úgy jelenik meg, mint a jobboldal gyűlöletideológiájának támasza.

Számomra viszont eléggé aggályos, hogy a szerzők semmivel sem támasztják alá, vajon miért lehet a gyűlölet fogalmát a migrációval kapcsolatos honi társdalami folyamatok magyarázatának alapkategóriájává tenni? Mitől olyan egyértelmű, hogy aki ellenzi a határtalan bevándorlást, az szükségszerűen gyűlölködik?  Erre nézve a szerzők semmiféle elvi indoklással nem szolgálnak. Ugyancsak kérdéses, hogy mivel alapozzák meg annak a nézetnek az elutasítását, amely a migrációt civilizációk küzdelmével hozza összefüggésbe. A dolgozatban semmivel sem. Mitől olyan egyértelmű, hogy az iszlám megjelenését az európai láthatáron nem lehet a civilizációk konfliktusos találkozásaként értelmezni? A szerzők ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkoznak.

Sajnálatos módon, azt kell mondjam, ez a dolgozat alkalmas annak feltételezésére, hogy bizony, e tudományosnak tűnő munka erőteljes, sőt érzelmileg is befolyásolt, előítélettől jócskán terhelt társadalomképre épül, amelynek része egy sajátos keresztyénség-értelmezés is. Ennek az evidenciaként feltüntetett előítéletnek a tartalma pedig az, hogy a keresztyénséggel összefonódott magyar társadalom jelentős részének a rendező elve a gyűlölet.

S ebben a liberális gyűlöletkoncepcióban a keresztyénség – értelemszerűen – csak negatív történelmi szereplő lehet.”