„Az internet ugyanis komoly hatással volt és van arra még mai is, hogy a szubjektív biztonságérzetünk romló tendenciát mutasson. Az állandó online lét, minden erőszakos hírről való szinte azonnali értesülés sokat rontott a világról alkotott képünkön. Szinte testközelből és valós időben élhetjük át a világ szörnyűségeit, ráadásul, ha egyszer-kétszer rákattintunk egy-egy ilyen cikkre, az internet bizonyos kereső funkciói és algoritmusai azonnal ún. filter bubble-be zárnak bennünket, s onnantól kezdve hosszú időn keresztül csak ilyen hírekről értesülünk. Persze, hogy azt gondoljuk, hogy a világ veszélyes, kegyetlen, erkölcstelen.
A másik oldalról viszont alkalmas az internet a nyitottság, a bizalom és az emberek közötti kapcsolatok építésére; ezekre lehetnek jó példák a felvezetőben említett, alapvetően gazdasági indíttatású, mégis az emberi kapcsolatokat erősítő szolgáltatások. Továbbra is fontos azonban, hogy mindenkiben egészséges kételkedés és óvatosság legyen!
Azt mondhatjuk, hogy az online térben ugyanazokkal a tulajdonságokkal kell rendelkeznünk, mint az offline térben, hogy ne váljunk áldozattá. Egészséges kételkedés, óvatosság, józan paraszti ész, a nemet mondás képessége, megfelelő önvédő és énvédő mechanizmusok. Magyarul nem rettegni és elkerülni kell az internetet, hanem megfelelően használni. A szülőknek beszélgetni kell erről a gyerekekkel, együtt felfedezni dolgokat, biztonsági beállításokat, de a lényeg úgy is az lesz, hogy a fiatal bír-e a korábban felsorolt alapképességekkel. Felnőttként pedig nincs más dolgunk, mint kicsit felkészültebbnek – néha nyitottabbnak – lenni a biztonsági lehetőségek vonatkozásában.”