Ungár

„Ez a vezetéknév egykor Ungár Klárát jelentette a magyar politikában, egykor a régi, még liberális Fidesz, majd az SZDSZ országgyűlési képviselőjét, azután néhány évig egy rokonszenves, de sikertelen baloldali liberális párt, a SZEMA alapítóját és vezetőjét. Régen volt. Ma már ez a vezetéknév a politikai közéletben az LMP-s Ungár Pétert jelenti, aki rokona Klárának, országgyűlési képviselő, ma az LMP-nek talán legtöbbet szereplő politikusa.

Joggal: nincs más ma az LMP-ben, aki ennyire komolyan, ideológiai szempontból is átgondoltan adná elő a párt politikáját. Nem véletlen, hogy Bolgár György előszeretettel készít vele színvonalas interjúkat. A napokban annak kapcsán kérdezte őt a Klubrádióban, hogy megjelent vele egy interjú a 168 órában. Bolgár nyilván jobban kérdezte Ungárt, mert karakteresebb mondatokat szedett ki belőle, mint a 168 óra. Három fontos állításához fűzök a továbbiakban megjegyzéseket.

A legfontosabb állítás úgy hangzott: Orbán a brit modellt vezette be a magyar politikába. Ezen nyilvánvalóan azt értette, hogy két versengő politikai erő áll szemben egymással, ott a toryk és a Labour, nálunk a Fidesz és a baloldali ellenzék, amelynek mint egyetlen nagy politikai erőnek még létre kell jönnie. (Ungár ezt olyannyira támogatja, hogy azt gondolja, hogy a következő országgyűlési választáson az ellenzék közös listán indul, és ennek az LMP is része lesz.)

Súlyos tévedés Orbán törekvését a brit politikai modellel azonosítani. A brit politikában valóban két nagy párt vetélkedik egymással, valaha ezek a konzervatívok és a liberálisok voltak, az utóbbi fél évszázadban a konzervatívok és a Munkáspárt. Közben jelen vannak kisebb pártok is, mint a liberálisok, újabban a zöldek és a skót és más nemzeti pártok, vagy az EU-ellenes nacionalisták is. De mindeddig nem volt kérdéses, hogy a brit politikát a demokratikus jogállam normáinak szigorú érvényesülése jellemzi (mégpedig a nagyon erős szokásjog alapján, írott alkotmány nélkül). Ez a brit modell, Orbánék viszont valami egészen másra törekedtek, látványos sikerrel.

Volt Schiffer Andrásnak egy szép mondata az Országgyűlés plenáris ülésén, valamikor a 2010-14-es ciklusban, amikor azzal vezette be a Fidesz bírálatát, hogy »nem vonom kétségbe az Önök demokratikus elkötelezettségét«. A parlamenti közvetítésben hallottam ezt a mondatot, és azonnal rögződött bennem. Ez a mondat az alkotmánybírósági törvény egyoldalú átalakítása, a magán-nyugdíjpénztári rendszer szétverése és az új médiaszabályozás után hangzott el, és jól tükrözi az alapvető nézeteltérést a Schiffer vezette LMP és a DK között illetve Schiffer és köztem. Mi 2010 óta a magyar politika alapkérdésének azt tekintjük, hogy a Fidesz felszámolta a demokratikus jogállamot, Schiffer pártja viszont ezt nem akarta elismerni, de legalábbis nem tartotta a politika központi kérdésének, választóvonalának.

Azért idézem ezt fel, mert Ungár Péter idézett mondata azt mutatja, hogy ő ma sem azt tekinti az orbáni politika lényegének, hogy felszámolja a demokráciát, hanem azt, hogy elfoglalta és egyesíti a politika jobboldalát, és mindent megtesz azért, hogy ne jöhessen létre ennek hasonló erejű alternatívája a baloldalon. (Hogy mióta baloldali a Jobbik, melyet az LMP mindig be akart vonni az ellenzéki összefogásba, amikor éppen nem utasította el azt, arra nem ismerjük Ungár válaszát.) Ezért nem tud Ungár és pártja – ahogy Schiffer vezetésével sem tudott – a Fidesz kemény ellenzéke lenni: náluk a Fidesszel való szembeszegülésnek nincs szabadságot védő, önkényuralmat elutasító tartalma.”