„Kiemelt figyelemmel olvastam az általam egyébként nagyra becsült Dávid Ferenc („A vesztesek voksa”) címen a Népszavában megjelent legutóbbi írását, amelyben az Európai Bizottság élére nemrég megválasztott Ursula von der Leyen feltétlen támogatása mellett foglalt állást, egekbe dicsérve azon ellenzéki EP-képviselőket, akik támogatták a német politikust, és pöcegödörbe nyomva azokat – köztük engem –, akik nemmel szavaztak a jelöltre. Dávid Ferencnek természetesen joga van a véleményéhez, amelyre eddig is odafigyeltem, és ezután is fogok. Mostani írása azonban teljes tévedés, sőt annak stílusa arról tanúskodik, hogy olyan magas lóról sikerült letekintenie az eseményekre, ahonnan bizony elmosódnak a kontúrok.
Többször elmondtam az elmúlt időszakban, hogy nem volt kényelmes kisebbségben maradni, és szövetségeseinkkel szemben szavazni, amikor Ursula von der Leyen megválasztásáról, illetve annak mikéntjéről volt szó. Ahogy Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének egykori főtitkára világossá tette álláspontját az ügyben több nyilvános megszólalásában, úgy számos más, a nemzetközi nagytőke elhivatott támogatója és érdekeltje is személyesen keresett meg a voksolás előtt, és kérlelt arra, hogy szavazzam meg a német politikusnőt. Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy miért. Világosan fogalmaztam korábban akkor is, amikor elmondtam: Ursula von der Leyen politikai teljesítménye, az európai értékekről vallott nézetei, az Európa-párti – nem egy esetben egyébként Orbánnal szembeni – kiállása miatt még akár támogatható is lett volna, a kinevezésének módja azonban olyan politikai bohózat, amelyben felelős politikusként nem vehetek részt.
Még egyszer: nem az új Európai Bizottság összetételéről és munkaprogramjáról döntöttünk az Európai Parlamentben, hanem arról, hogy támogatjuk-e a tagországok állam- és kormányfői által hátsó szobák alkujának eredményeként Brüsszelbe ejtőernyőztetett német minisztert. Valakit, akinek nem kellett a választók előtt megvédenie programját, nem kellett hosszan érvelnie az elképzelései mellett, az utolsó percben előhúzták a pakliból és kész. Én továbbra is határozottan állítom, hogy egy olyan, a demokratikus játékszabályokat megerőszakoló kicsinyes játékban, ahol mai divatos szóval élve 'csicskának' nézik az állampolgárok által megválasztott Európai Parlamentet, nem lehet részt venni. Sőt, vállalni kell a nagytőke megmondóembereinek ehhez hasonló, goromba támadását is.”