Valami bűzlik

„A Volvo svéd, mint az ABBA vagy az IKEA. Kulturális exportcikk, a megbízhatóság és a hűvös, északi tökéletesség szimbóluma. Az autógyár legjobb támogatója maga a svéd ideál, amelyet olyan féltékenyen őriznek az egymást követő svéd kormányok: a semleges és egyenlőségpárti, kiegyensúlyozott, környezetvédő, innovatív ország eszméje. Ahol nem beszélnek arról, hogy »meg tudjuk csinálni«, hanem szó nélkül megcsinálják. Mondjuk a bevándorlók integrációját.

A modell szerint az országban letelepedő emberek nem lesznek bűnözők, hanem átveszik a kimondatlan és általánosan mindenkire jellemző gondolkodásmódot, küzdenek a közösség javításáért, vállvetve dolgoznak a tiszta környezetért, és százezer kilométerenként elviszik felülvizsgálatra a Volvót.

A valóságban az egykor Szíriában egy egész nagycsalád fejének számító nagyapa a stockholmi Rinkeby negyed metrómegállója mellett ül egy kis betonkorláton, szívja az olcsó cigarettát, és még a neki juttatott VIII. emeleti panellakásban se tud mindenkinek parancsolni.

A gyerekei és az unokái máshol élnek, utcákkal arrébb, és hiába a sok aggodalom, a srác minden este elmegy a gyanús és erőszakos barátaival, majd tág pupillákkal jön haza, ha egyáltalán jön, és mindig van pénze valahonnan. A svéd modell nem működik mindenki esetében, ahhoz svédnek kell lenni, hogy ebbe a rendszerbe bele lehessen illeszkedni.”