Mit gondolnak azok, akik még mindig rájuk szavaznak?

„Nagyon szomorú és lehangoló tüntetés volt a tegnapi.

Szomorú és lehangoló három ok miatt - egyrészt azért, mert már az Akadémia intézeteinek felszámolásáról szóló törvény elfogadása után került rá sor.

Másrészt azért, mert ezzel együtt is nagyon kevés ember volt rá kíváncsi. És még kevesebb ember volt rá kíváncsi, ha azt nézzük, hogy a közvetlen érintetteken kívül ki volt ott.

És szomorú és lehangoló volt különösen azért, amit ez jelentett: hogy az értelmiségnek és az ellenzéki politikának együtt nem volt annyi fantáziája, kommunikációs képessége, közvéleményformáló ereje, hogy elmondja a közvéleménynek, hogy mi a tét.

Nem sikerült elmondani ezt sem, és nem sikerült elmondani azt sem, hogy minél több szeletét gyűri a saját kontrollja alá ez a maffiaállam, annál rosszabb lesz itt élni. Annál kevesebb önálló gondolat lesz, annál kevesebb saját kezdeményezés valósul meg: annál kevésbé fog élni és lélegezni a társadalom.

Annál kevésbé fognak hazajönni az elmentek, annál több fiatal fog elmenni.

Nézem ezt a 131 embert, aki ezt a törvényt megszavazta - köztük rengeteg olyan, akiről életemben nem hallottam, akinek valószínűleg életében nem volt egy önálló gondolata sem. Néhány olyan is köztük, akit egykor gondoltam valakinek.

Nagyon-nagyon mást gondolok a képviselői felelősségről, mint ezek az emberek. Értem én, hogy van szükség frakciófegyelemre is - de van felelőssége a képviselőnek a választói és az egész nemzet iránt. Kíváncsi lennék, hogy mit gondolnak ezek az emberek.

És mit gondolnak azok az emberek, akik még mindig rájuk szavaznak. Mi az a dolog, mi az az érték, amit a Fidesz a szemükben hordoz, amiért nem túlságosan nagy ár az a pusztítás, amit a magyar társadalom szövetében végeznek.”