A pillanatnyi hangulat ellenére is a hosszútávú városi érdekeket kell képviselni

„Az utóbbi időben Budapest-szerte felújításokkal találkozhatunk. Ezek a munkálatok a kötelező karbantartások részét képezik, vagy esetleg valamiféle kampánystratégiába illeszkednek?

Egy város ilyen-olyan alakítása sok időt vesz igénybe, aligha lehet ilyesmivel hatékonyan kampányolni. A kampány – nézzük csak meg az ellenzéki jelöltek tevékenységét – voltaképpen lózungokról szól, olyan látványos ígéretekről, amikkel kapcsolatban maguk az ígérettevők is abban bíznak, hogy sosem kell megvalósítaniuk őket. Mi alapvetően nem kampányolni akarunk, hanem azt szeretnénk, hogy a város változzon meg, legyen jobb,  élhetőbb, szerethetőbb – az itt lakók érezzék jobban magukat. Ehhez pedig elkerülhetetlenül szükséges két dolog: az egyik maga az üzemeltetés, a működtetés; például az utakat, a villamosvonalakat időről-időre fel kell újítani. A nagykörúton hatalmas a terhelés, de fel kell újítani majd a Lánchidat is, mert egy idő után tönkremegy. Ezek mind rettenetesen kellemetlen dolgok, sőt épp hogy a kampány logikája ellenében hatnak, hiszen az emberek a felújítások idején azt fogják érezni, hogy korlátozzák őket, hogy nehezebb átmenni Pestről Budára, Budáról Pestre. De hosszútávon mégis ez a város érdeke. Ez egy nehéz dolog, hiszen a politikai érdek az lenne, hogy ezen a vonalon ne csináljunk semmit – a város érdeke viszont az, hogy amit csak lehet, csináljunk meg. És tele vagyunk ilyenfajta felújításokkal, így például a Pasaréti úton most nagy dugó van, mert azt is felújítjuk. De ha készen lesz, mindenki örül majd. Persze, azt nem tagadom, hogy szeretnénk, ha lehetőleg nem pont a választásokkor lenne a legtöbb út lezárva, mert annak elég rossz visszhangja lenne, de – ismétlem – mi ilyen értelemben nem tudunk ezzel kampányolni, sőt a Tarlósi politika kifejezetten az, hogy a pillanatnyi hangulat ellenére is a hosszútávú városi érdekeket kell képviselni. És ehhez tartoznak a különböző fejlesztések is, például az új villamosvonalak, a Lánchíd felújítása, és – amit én nagyon fontosnak tartok az élhetővé tétel miatt – a Margit-sziget és a többi zöldterület megújítása, valamint a közterületek felújítása. Ehhez például a Széll Kálmán teret is felhozhatjuk példaként, de korábban már a Baross teret is felújítottuk.

Azt akarjuk, hogy a városnak azok a közterületei, amelyeken sok ember megfordul, ne közlekedési csomópontok legyenek elsősorban, hanem élhető, kellemes területek, ahová ki lehet menni, ahol le lehet ülni, ahol az emberek jól érzik magukat.

Ennek van még egy nagyon komoly aspektusa, amely folyamatban van: a Duna-part. Budapest hallatlan nagy előnye gyönyörű folyója, és fontos lenne, hogy a Duna-parthoz jobban el lehessen jutni. Erre most komoly terveink vannak, de már megépült a Duna-part mellett egy kis sétálófolyosó végig a Margit hídtól északra az Árpád hídig, ezt szeretnénk folytatni a belvárosi Duna-parton dél felé. Délen már a Nehru partnál ezt korábban megcsináltuk, tehát érdemes oda kimenni, szétnézni. 

Amikor felvetődött, hogy Magyarország olimpiai helyszín lehet, sok fővárosi fejlesztést jelentettek be. A NOlimpia-kampány miatt az olimpia megrendezésének terve egyelőre megbukott. Ettől függetlenül a beígért fejlesztések megvalósulnak majd? Esetleg van olyan, amely már meg is valósult közülük? 

Én inkább máshogyan fogalmaznék. Budapest nagyon jó nemzetközi hírrel bír. Az Economist Intelligence Unit a világ 140 nagyvárosát méri, elemzi élhetőség szempontjából. 2010-ben az 55. volt Budapest, most 2018-ban  pedig a 34. Nagyon nehéz ez, hiszen egy város életén csak lassan lehet változtatni, nem véletlen, hogy négy év alatt csak öt helyet javultunk, tehát 2010-től 2014-ig csak az 50. helyig tudtunk előre jutni, ugyanis a munka eredménye akkor kezdett megjelenni, az utolsó öt évben viszont ahhoz képest 16 hellyel kerültünk előrébb. Tehát ez egy dinamikus folyamat, a város megítélése nagyon jó. Budapestnek azonban marketing szempontól vannak még lehetőségei. A fővároshoz kevés olyan dolog kötődik, ami igazán budapesti. Finomak az ételek, szép a táj, rendkívül gazdag a kulturális élet, jól érezzük magunkat, és még folytathatnánk, de kevés az, ami fixen Budapesthez kötődik.

Az egyik, amit szoktunk mondani, és teljes mértékben igaz, hogy a fürdők fővárosa, teljesen indokoltan. Most egy új célt is megfogalmaztunk, azt szeretnénk, hogy Budapest Európa vezető sport-fővárosa legyen. London és Párizs vezető helyét nehéz vitatni, de azt szeretnénk, hogy 2030-ra Budapest legyen a harmadik legsportosabb főváros Európában. Ehhez viszont valóban szükségünk van arra, hogy az egész mentalitás, gondolkodás átalakuljon, és szükségünk van arra is, hogy különböző eseményeket rendezzünk meg. Ahhoz pedig, hogy ezeket az eseményeket megrendezhessük, új létesítményekre is szükség van. Az úszó vb-re megépült az úszócsarnok, 2022-ben lesz egy kézilabda Európa-bajnokság, ahhoz is egy multifunkcionális csarnok fog épülni, tehát erről a döntés már megszületett, 2023-ban pedig atlétikai vb-t rendezünk. Nyilvánvalóan ehhez kell egy új atlétikai stadion. Ahhoz, hogy ezek a stadionok működhessenek, a közlekedést is úgy kell alakítani, hogy el lehessen oda jutni, úgy kell kiválasztani a helyszínt. Természetesen a cél az, hogy ezekre a rendezvényekre elkészüljenek ezek a létesítmények, de utána is folyamatosan tudjanak működni és beépüljenek a város életébe. Tehát az olimpiának itt most nincs aktualitása, de arról igenis beszéljünk, hogy Budapest legyen sportfőváros, és sok eseményt rendezzünk. Éppen most a héten derült ki, hogy 2027-ben megint úszó világbajnokságot rendezünk. Úgy gondoljuk, hogy ezek által az események által Budapestnek lesz egy sajátos súlya és különleges arculata, amivel még inkább fel lehet venni a szép, jó és nagyvárosok térképére. 

Zajlik olyan fejlesztés jelenleg Budapesten, vagy lesz a közeljövőben, amelyet Ön kiemelne? 

Őszintén el kell mondani, hogy a főváros kormánnyal való együttműködése egy izgalmas kérdéskör, egyfelől egy várost jelent, amelyet élhetővé kell tenni, másrészt a nemzet fővárosa. Így vannak olyan beruházások, amelyek inkább a nemzet fővárosához  kötődnek, és ezt nem is a főváros intézi, ilyen például a Kossuth tér megújítása, amely gyönyörű szép lett, a nemzet méltó főtere, de ez alapvetően a Parlamenthez meg a kormányzati tevékenységhez kötődik. Kicsit talán ilyen a Várkert Bazár beruházása és a Liget-projekt is, tehát vannak ilyen típusú, és van sok fővárosi beruházás is. Nem szeretnék ezek közül túl sokat kiemelni, hiszen a vak is látja őket és nehéz is ezek közül bármelyiket hangsúlyozni, hiszen mind hosszútávú jelentőségű beruházások. Én inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának megalakításával a kormányzati és a fővárosi fejlesztések sokkal inkább egybesimulnak, és egymást kiegészítő fejlesztésekké válnak, ez pedig könnyebbé teszi a megvalósítást és a működtetést is, én ezt egy nagy eredménynek látom. 

Az utóbbi hónapokban a médiában nagy figyelmet kapott a budapesti szúnyog- és rágcsálóirtás témája. Ez inkább egy ellenzéki lejáratókampány részét képezi, vagy valóban akadtak problémák ezen a területen? 

Az tény, hogy Budapest a rágcsálóirtásban, patkányirtásban hallatlanul jó eredményt ért el már korábban is, de időről időre vannak olyan helyzetek, amikor ezt újra meg kell erősíteni. Most éppen egy olyan helyzetben vagyunk, sőt, a főváros el is döntötte már korábban, hogy a sztenderd, alapvetően üzemszerűen működő irtásokhoz képest egy nagyobb erőforrást és energiát biztosít arra, hogy a helyzet még jobb legyen. Ezt nagyon nehéz mérni, mert nincsenek objektív mérések, nincsenek nemzetközi sztenderdek, nincs olyan magyar hatóság, amely ezt pontosan mérni tudná, és nincsenek adatok. Mert az, hogy Facebook adatokkal valaki közli, hogy látott egy patkányt, ezek nem objektívek. De az tény, hogy nekünk nagyon fontos, hogy Budapest ott, ahol eddig jó eredményt ért el, azt ez után is el tudja érni, úgyhogy ezt mi mind pénzügyileg, mind gazdaságilag fontosnak tartjuk és megoldjuk. Azt, hogy ennek a patkány-helyzetnek mennyi a reális, objektív alapja, és mennyi inkább a politikai kommunikációs része, valós számszerű adatok nélkül rettenetesen nehéz megítélni.”