Sérelemipar

„A modern libsizmus egy kudarc. A kommunizmus irigyelt példája nyomán vált olyan felszabadító ideológiává, amelyik mindenkinek az elnyomatás élményét kínálja. A modern libsizmus egy gonosz, beteg vallás, ami nem megváltást ígér híveinek, hanem evilági nyomorúságot. Távolabbi, utópisztikus jövőről szóló tanítása a jelen hamis gyötrelméből következik, egyetlen ajándéka pedig az örök sértettség állapota.

Egy liberális sosem lehet boldog és elégedett. Egy liberális sosem mondhatja semmire, hogy ez jó, vagy ha nem is tökéletes, de megfelel, elmegy. A modern libsizmus egy alattomos fertőzés, ami abból a felismerésből táplálkozik, hogy a sátán már nem bűnnel csábít, hanem szenvedéssel. Innen nézve a modern libsizmus egy anakronizmus, hiszen a modern, nyugati típusú világunk a kényelemre és a jólétre rendezkedett be.

A modern libsizmus egy életforma, a hívei pedig ipari mennyiségben fogyasztják az előre legyártott sérelmeket. A modern libsizmus fogyasztói az átlagemberek, akik szeretnének kivételesek lenni. Különlegesek, tehetségesek, egyedülállóak egyszeriek és megismételhetetlenek, de legtöbbször mégis unalmasak és középszerűek. Azok menekülnek a modern libsizmushoz, akik semmi értéket nem hoznak létre, de mégis szeretnék jelentősnek érezni a létezésüket, ennek eszköze pedig az áldozati státusz felmutatása. Megsértették őket, megsértették az érzéseiket. Áldozat pedig, köszönhetően a modern libsizmusnak, bárki lehet, és ami a legfontosabb, bárminek lehetnek az áldozatai.”