Quo vadis, Európai Néppárt?

„Tizenöt éve dolgozom az Európai Parlamentben, az Európai Néppárt frakciójának tanácsadójaként. Jól ismerem az EPP-t, nekem ez a második családom, ebben a közösségben munkám során sok segítséget, támogatást kaptam és sokat is tanulhattam. 

Az EPP-család tagjaként természetesen belülről a vitákat is látom, és természetesnek tartom hogy egy nagy családon belül ilyenek előfordulnak. 
Ez a közösség szerdán este úgy döntött hogy egyben marad, összezárt hogy egységesen vágjon neki az előttünk álló csatának május 26-án. 

Óriási siker a Fidesz számára, hogy elbukott a közösség liberális szárnya által javasolt kizárási kezdeményezés. Nem engedett a család a baloldali erők nyomásának, akik már a pezsgőt behűtve készültek a szalámi taktika hadműveletre. 

A választások után azonban a néppártnak el kell gondolkodnia, hogy merre tovább! Komoly változásokat kell eszközölnie, hogy ha nem akarja, hogy tovább csökkenjen a szavazóbázisa. Véleményem szerint vissza kell térnie arra a kereszténydemokrata útra, melyen az alapító atyák egykor útra indították.

Ha a liberális irányzat erősödését nem sikerül megállítani akkor a néppártot semmi nem fogja megkülönböztetni a baloldali pártoktól, befogják darálni, el fogja veszíteni a szavazóit. 

Európa jövője szempontjából óriási a tétje az idei EP választásoknak. 

Ha az EPP továbbra is fontos, meghatározó politikai tényező, azaz a legnagyobb frakció szeretne maradni, akkor fel kell hagynia a mindenkinek való megfelelni akarás kényszerével.

Emlékezzünk arra amit az egykori alapító Robert Schuman mondott, »Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz«, és ezt hagy egészítsem ki azzal hogy ez azt is jelenti, hogy az európai néppárt vagy keresztény lesz vagy idővel el fog tűnni az európai politika színteréről.”