Ha fogy a pénz, összeomlik a rezsim

„Matolcsy György jegybank elnök szerint az ő működése alatt Magyarország kezelte a legsikeresebben a válságot. Ilyen jó volt a gyógymód?    

Ez tényszerűen sem igaz. A 2008-ban kezdődött és 2009-ben tetőzött gazdasági világválság kapcsán neves amerikai közgazdászok, többek között Laurence Ball, felmérést készítettek arról, hogy hol, milyen sikerrel gyűrték le a válságot 2009 és 2012 között. Megállapították, hogy az országokat két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik csoportba azok tartoztak, amelyeknél a 2009-2012 közötti időszakban összességében legfeljebb 5 százalékos volt a kumulált veszteség GDP-arányosan. A tágabb régiókból ide tartozik Németország, Ausztria, de Lengyelország is. Magyarországot sajnos itt hiába keresnénk. Mi ugyanis a másik csoportba kerültünk, amelyek a legnagyobb veszteséget könyvelhették el. Hazánk mintegy 30 százalékos veszteséget szenvedett el a négy év során. Ezt kirobbanó sikerként értékelni meglehetősen nagy fantáziára vall. A vizsgált időszak egy részében Matolcsy György volt a gazdasági miniszter. A magyar gazdaság nagyon sérülékeny és ha ma lenne egy újabb válság, újra rosszul reagálnánk, mert a többségi hazai tulajdonú vállalatok nagy része nem versenyképes.      

A jegybankelnök azt is mondta, hogy az ő működése alatt sikerült megoldani a gazdasági egyensúly megőrzését a növekedéssel párhuzamosan. Gratuláljunk neki?  

Az elmúlt évtizedekben, beleértve a rendszerváltás előtti időszakot is, a növekedés mindig az egyensúly rovására ment és viszont. Ha növekedett a gazdaság az mindig egyensúlyi hiánnyal járt. Amikor az egyensúlyhiány túlságosan nagy lett, akkor be kellett húzni a fékeket. Kisebb lett az egyensúlyhiány, de cserébe csökkent a növekedés. Ez volt a húzd meg-ereszd meg gazdaságpolitika. Erre utalt Matolcsy, és első ránézésre még igaz is lenne az az állítása, hogy 2010 után egyszerre volt növekedés és egyensúly. De, ne felejtsük el, hogy ez egy olyan kivételes kegyelmi pillanat volt, amikor óriási uniós támogatási forrás áramlott be az országba. A 2010-2017 közötti időszakban a GDP 35-37 százalékának megfelelő támogatás érkezett az unióból és ha ehhez még hozzávesszük a 3 ezer milliárd forintos magánnyugdíjpénztári megtakarítások lenyúlását, amelynek jelentős részét beforgatták a gazdaságba, akkor 45-47 százalékos GDP arányos külső többletforrás érkezett a gazdaságba. Ebből sikerült 2010-2017 között összesen 17 százalékos gazdasági növekedést elérni. Szerintem ez elég sovány eredmény. Az Orbán kormányok bűnt követtek el, mert az uniós strukturális alapokat, a kohéziós forrásokat, vagyis a felzárkózást segítő pénzeket a technikai, technológiai fejlesztések, a versenyképesség javítása helyett, jelentős részben presztízs beruházásokra költötték. A II. világháború után a nyugat-európai országoknak nyújtott Marshall-segélynél nagyobb összeget, amit amazok fejlesztésre fordítottak, a Fidesz-rezsim egyszerűen elfecsérelte.    

Az eredmény?  

Meg kell nézni, hogy például a magyar export mekkora részét termelik meg a magyar többségi tulajdonú vállalatok és mekkorát a külföldi cégek itteni leányvállalatai. Nos, a magyar vállalatok a kivitel 20 százalékát állítják elő. Ráadásul ennek a 20 százaléknak a nagy része nem a high tech iparágat képviseli, hanem főleg mezőgazdasági, illetve feldolgozatlan nyerstermékek alkotják. Mindez azt mutatja, hogy a magyar gazdaság struktúrája elavult, elmaradott és rossz.  

Mi történne, ha Orbán Viktor kivezetné az országot az Unióból, még ha ennek ma csekély is a valószínűsége?  

A nagy multinacionális cégek nem maradnának sokáig Magyarországon, hiszen újra bevezetnék a határellenőrzést, a vámokat, megszűnne a szabad tőke, a munkaerő mozgás és még lehetne sorolni. Alaposan megdrágítaná és megnehezítené például a magyarországi autógyárak termelését, piacra jutását. Egykettőre vennék a sátorfájukat és tovább állnának egy uniós tagországba, vagy egy olyan harmadik országba, ahol a bérek a magyar béreknél is alacsonyabbak, a mienknél is lazábbak a környezetvédelmi előírások, és ott még nagyobb adókedvezményeket kapnának, mint amit nálunk az Orbán kormány adott, illetve kínál. De szerintem Orbán Viktor nem akarja kivinni az országot az Unióból, hiszen azt ő is érzékeli, hogy azt azért már nem lehetne lenyomni a magyar társadalom torkán, hogy újra egy a jelenleginél sokkal zártabb világ jöjjön vissza. Továbbá azért sem hiszem, hogy kiléptetné az országot a miniszterelnök, mert ma már annyira intenzív a munkamegosztás, annyi szállal kötődik a magyar gazdaság is az európaihoz, amit nem, vagy csak nagyon nehezen lehetne széttépni. Versenyképesen csak 300-500 milliós piacra érdemes termelni a multinacionális cégeknek, ezért is épültek ki nagy termelési rendszerek több országot, vagy akár több földrészt is átívelően. Egyebek mellett közgazdaságilag ezért is megalapozatlan és nonszensz az Orbán-féle vízió a nemzetek Európájáról.”