Mindegyik katolikus a sátán gyermeke

„- Ezennel javaslom egy alternatív parlament felállítását! - dörögte Ferenc az egybegyűlt ellenzéki képviselőknek -, mégpedig nemcsak azért, mert a jelen helyzetben nincs sem demokratikusabb, sem hazafiasabb megoldás, hanem azért is, mert minden katolikus a sátán gyermeke. - De mi a csuda köze van a katolikusoknak az alternatív parlament esetleges felállításához...? - tette fel a kérdést jó három percnyi vastapsot követően M. Tamás, az elemző kedvű független konzervatív gondolkodó, és talán még folytatta is volna, de V. Ágnes odalépett hozzá, gyöngéden a földre fektette, a nyakára taposott, majd elkezdett segítségért kiáltozni. - Remek ötlet, miniszterelnök úr - rikoltotta a jobbikos képviselő -, a legfrissebb közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy ez egy remek ötlet! - Még szép, hogy kurvára jó ötlet, te fasz - egészítette ki képviselőtársa mondandóját Ferenc, azután engedékenyen elmosolyodott - Én csak, khm...szóval én csak azt nem nagyon értem - folyt bele a beszélgetésbe K. Gergely -, hogy hol vagyok ebben az egészben én? - Ó, lárifári, Gergőke! Hát, képzeld csak, te leszel benne a naaagy-naagy főszereplő! Mit szólsz, Gergőke? Huhúúú, de jó lesz az neked, ugye? Plöm-plöm! - nyugtatgatta Ferenc a Párbeszéd jóképű politikusát, és intett V. Ágnesnek, hogy kínálja meg őt egy kis mazsolával. K. Gergely rögtön majszolni is kezdte a finom csemegét, a többiek pedig csak álmélkodva nézték. - Amikor eszik, még sokkal szebb! - hallatszott innen-onnan. - Nézzétek, milyen kedves jelenség! - Hazavinném! - jegyezte meg valaki a sötétből. - Na, visszakanyarodván a témánkhoz - vette újból magához a szót Feri -, de mondjátok csak, barátaim, hol is tartottam? - Attól tartok, kegyes és igen főméltóságos miniszterelnök úr, hogy nagy irgalmadban elfelejtetted felemlíteni, hogy minden katolikus a sátán gyermeke! - jelezte háromlábú székéből ismét riadtan felpattanva a jobbikos képviselő, majd gyanakodva méregetni kezdte V. Ágnest, aki - M. Tamás meggyötört testét hátrahagyva - az utóbbi percekben mintha egyre közelebb araszolt volna hozzá. - Igen-igen, mindegyik katolikus a sátán gyermeke, ott a pont! Meg azok a köcsög erdélyiek... Nocsak, Tamáskám, te mocorogsz - esetleg szeretnél valami okosat hozzáfűzni az eddig elhangzottakhoz? Olyan fehér vagy ma, jársz te szoliba rendesen? - tette fel a humoros kérdést Ferenc, és szavai nyomán akkora nevetés tört ki a teremben, hogy ihaj, V. Ágnes is legalább két alkalommal felmordult, Ákos fölmászott a közeli építkezés állványzatára, egy kövérkés képviselő meg jókedvében bukfencezni kezdett. Nagyjából öt perc után állt csak helyre a rend. - Párdon, őőő... már elnézést, néhány kiegészítő javaslattal élnék, ha szabadna - jelentkezett szólásra a szocialista T. Bertalan - mire azonnal hosszú, áthatolhatatlan csend ereszkedett az egész helyiségre. - - - Odalett a jó hangulat; a jelenlévők azonnal elkomorodtak. Gyanakodva méricskélni kezdték egymást, néhányan kikapcsolták a diktafonjukat a zsebükben; még K. Gergely is abbahagyta a mazsolázást - szóval érezhetően senki se tudta, hogy most mégis mi legyen. - Hihhhihihihihi - törte meg nagy sokára a mind kíméletlenebbé váló hallgatást Kunhalmi képviselő asszony -, jaj, jaj nekem,elnézést, hi... csak így hallod eszembe jutott valami. De már elmúlt. Na, oké van. Tényleg bocsánat. - Jól van, nincs semmi baj, Ági, elvégre azért jöttünk ma össze, hogy értelmesen, demokratikusan megvitassuk egymással közös dolgainkat - sziszegte alig hallhatóan, veszettül lüktető halántékkal Ferenc, miközben a kezével mutatta Bertalannak, hogy ha gondolja, akár vissza is ülhet szépen a helyére. Mindenki nagy megkönnyebbüléssel sóhajtott, a vállak sorra leereszkedtek; V. Ágnes is visszatette a földre a zongorát. - No, akkor én azt hiszem, sikerült mindent részletesen megbeszélnünk, ugye? Találkozunk március 15-én!”