„Az idei parlamenti ülésszak kezdetén a baljobb vagy jobb-bal politikai kisszövetkezet kivonult az ülésteremből.
Aztán a folyosón ott billegett ez a szerencsétlen, riadt szemű csorda, de akár birkanyájnak, kondának is nevezhetnénk őket. Majd tudós lódoktoruk, bizonyos Hadházy Ákos megállapítja róluk, hogy marhák. A társaságról annyit régóta tudni, hogy végtelenül ostobák és műveletlenek. A két szocialista él-álmunkás, Bangóné és Kunhalmi helyesírási mutatványán nem érdemes mélázni, a hölgyek sajnos földbuták.
Azon viszont érdemes gondolkodni egy kicsit, hogy ez a csorda hogyan gondolhatta azt, hogy az esztergomi Suzuki-gyárban okuk-joguk és lehetőségük lehet bármiféle munkásvédelmi akcióra. Több ezer munkahelyet sodortak veszélybe ugyanis azzal, hogy egy zavaros történetből előködlő szakszervezeti vezetőt látványkonyhásan akartak megvédelmezni.
Autóba ültek tehát, és nagy zászlólobogtatással irány a gyáróriás. Lánccal lezárt parkoló fogadta őket. Ezt simán átlépték, azaz, ha nagyon jogászkodni akarnánk, a birtokháborítás peremén ácsorogtak. Miután a gyárból kijött az őket fogadni kijelölt vezető, közölték vele, hogy ők bemennének az üzembe, és ott tisztáznák, hogy miért is dobták ki azt a derék szakszervezetist. Kérem, ez itt magánterület – mondhatta a gyári tisztviselő – visszamegyek, és elmondom az önök erre irányuló igényét. Hogy bejönnének. A csorda még a parlamenti összejövetelnél is tétovábban és zavartabban pislogott, érezhették, hogy tilosban járnak. Visszajött a gyárból a közvetítő, közölte, két képviselőt szívesen látnak egy beszélgetésre.
A csorda megbolydult, de mi öten akarunk menni, mert egy komoly küldöttség legkevesebb öt tagból áll, már csak azért is, mert mi a magunk sokszínűségében öt pártot képviselünk. A parkolót lezáró láncnál az ellenzéki egységet demonstráljuk. Sajnálom, ketten jöhetnek – közölte a suzukis hivatalnok, majd némi tétovázás után otthagyta az egymással vitatkozó, ám igen egységes ellenzéki összefogást képviselő képviselőket. Ők meg végül egységesen hazasunnyogtak.”