A hazugság királyai

„Claas Relotius pedig megírja a sosem volt szíriai kisfiú megható történetét, amelyet kiválóan lehet használni politikai célokra. Használja is mindenki, akinek ez áll érdekében, a fiatal újságíró megkapja a jó pénzzel és elismertséggel járó kitüntetést a CNN-től, előadásokat tart, esetleg könyvben újra kiadja a korábbi cikkeit, újabb bőrt nyúzva le a rókáról.

Semmit se kockáztat, hiszen ahhoz, hogy kiderüljön a hazugságözön, az kell, hogy egy közvetlen kollégája nyomozni kezdjen. Ez pedig nagyon életszerűtlen, bár látjuk, mégis van ilyen.

Lehet-e hinni ezután a Spiegelnek? A CNN és a BBC 2006-ban hetekig ontotta a híreket az iraki tömegpusztító fegyverekről, mégis a minőségi tájékoztatás fokmérői.

A brit Sky News minden aggodalom nélkül azt írja, hogy a magyar kormányfő szélsőjobboldali, és a legnagyobb társaságok is azonnal elhiszik, hogy a magyar ellenzéki politikusokat a földre fekvésre kényszerítették a magyar tévében, de az orosz RT esetében mindig megjegyzik, hogy a Kremlhez közel álló, azaz politikailag befolyásolt csatornáról van szó.

Pedig csak kifinomult politikai harcot látunk, amelynek részese a felsorolt média, a kormányok, a nemzetközi szervezetek, s itt, az olvasónál csapódik le, aki mégiscsak szavazó, és ő dönt úgy, hogy támogat vagy ellenez egy ügyet.”