A kéz Áderé…

„Ismerjük Jákob és Ézsau bibliai történetét. Jákob, az atyai áldás és örökség reményében becsapta apját, az öregkorára megvakult Izsákot. Kezére állatbőrt húzott, hogy tapintásra olyan szőrös legyen, mint fivéréé. »A kéz Ézsaué, a hang Jákobé« – csodálkozott az öregember.

A kéz most Áderé. Ő írta alá a rabszolgatörvényt. De az ország nem lehet olyan vak, mint szegény Izsák volt. A hang és a terv Orbáné. A köztársasági elnöknek se elnöki hatalma, se köztársasága. Lehetett volna másképp is: Áder nem a szokásos, vezérét bálványozó, önálló gondolkodásra már képtelen fideszes. Világos fejű, képzett jogász. Szemben társaival, korrupciós gyanúba sem keveredett. Rebesgették: a miniszterelnök szándékosan buktatta fölfelé, ki a politika sűrűjéből. Akarta vagy nem akarta, ellenállt vagy sem, de Ádert is elnyelte a gépezet. Kár. Némelyik beszédében még elhangzik egy-egy figyelemre méltó mondat, amely mintha szándékosan eltérne Orbán hangvételétől. De a döntő pillanatokban neki sincs más szerepe: ő csak a kéz.”