A közös politikai célok tartják egyben az értékközösséget

„A balos-liberális-zöld erők legszívesebben mindent kivennének a nemzeti szuverenitás alól, míg az európai konzervatív erők megálljt akarnak parancsolni a lopakodó szuverenitásáthelyező folyamatoknak, melynek része a tudatos migránsbetelepítési politika is.

Aki szorgalmazza a tömeges migránsbefogadást, az gazdaságilag lehet haszonszerző, politikailag viszont tudatosan szét akarja verni az európai közösségek összetartó erejét, szokásait, hagyományait. Helyette semmit nem tudnak ajánlani, csupán jólétet és örök békét.

Ezt már ismerjük, s kérdezzük, még hány újradobásra tartanak igényt a világpolgárok, legyenek ők kommunisták vagy liberális polgárok, akiket saját személyiségükön kívül aligha érdekel bármi más is? A szuverenitás azt fejezi ki, hogy kinek a joga a végső szó kimondása.

A régi és mai internacionalisták, globalisták és az integráció hívei mind azt hirdetik – nyíltan vagy burkoltan –, hogy a végső döntéseknek valamilyen birodalmi szuperagyban kell megtörténniük. Aki azt hiszi, hogy ez lehetséges, az még nem nézett szembe néhány súlyos dilemmával. Az egyik, hogy a vezetést sose tudja semmilyen technokrata testület elvégezni, mindig „fejedelmekre”, valódi politikai vezetőkre van szükség, akik képesek vezetni valódi, nem virtuális közösségeket.

A másik, hogy minden közösség kényes egyensúlyon alapszik a vezetők és vezetettek, a gazdagok vagy elit és a szegények vagy követők között. Aki ezt az egységet meg akarja bontani, akár elitista, akár radikális demokrata érveléssel, az nem fogja fel a politika alapkérdését: a közös politikai célok, nem pedig a morál, a jog, a pénz vagy a kultúra tartja egyben a politikai közösséget. Az utóbbiak politikai szempontból csupán eszközök.”