Nincs új a nap alatt, a többség sikeres kormányzását bolsevik típusú alakok próbálják meg ellehetetleníteni

„Amikor ezt az interjút rögzítjük, épp a »Hej, te bunkócska, te drága« szovjet forradalmi nóta üvölt a Kossuth téren. Tudjuk-e, hogy miféle emberek akarják most feldúlni az Országházat és az országot, hogy átvehessék a hatalmat?

Ebből azért nagyjából sejthetjük. Egy neobolsevista társaság randalírozott itt a téren, akik éppen olyanok, mint történelmi elődjeik. Egyrészt kizárólagosságra törnek, másrészt erőszakosak, ráadásul amorálisak, amit azzal a – semmivel sem alátámasztható – meggyőződéssel próbálnak igazolni, hogy szellemi fölényüknél fogva ők azok, akik arra hivatottak, hogy megváltsák és felszabadítsák a szegény rabszolgasorba taszított többséget. Ez a fajta embertípus, ha a történelem fordulatai hatalomhoz juttatták, mindig káoszt és hullahegyeket hagyott maga után, akár francia trikolorba, akár barna, akár vörös rongyokba öltözött. Őszinte sajnálatomra az utolsó parlamenti ülés szerdáján mutatott viselkedése alapján a teljes ellenzéket ebbe a kategóriába kell sorolnom, teljesen mindegy, hogy melyik milyen színekkel operál. 

Elnézést, de muszáj szó szerint idéznünk őket: »hozzuk ki a koronát«, »b….átok meg Jézust fa…fejek«, ilyen rigmusok dübörögtek a téren, miközben tönkretették, felgyújtották a szegény gyerekeknek szánt szánkókat és a nemzet karácsonyfájának díszítését, s kővel zúzták be az Országház ablakát, amit mindenféle szeméttel és tojással is megdobáltak. Pedig ez az épület a világháborút is átvészelte. Mindeközben az ellenzék arcai, köztük Kunhalmi Ágnes, Tóth Bertalan, Szél Bernadett és a többiek is ott csápoltak az őrjöngők között. Egyszóval sokat látott már a Kossuth tér, de ilyet mostanában nem.

Nem azonosítom ezt a csőcseléket azokkal a békés tüntetőkkel, akik talán őszintén elhitték az ellenzéknek azt a hazugságát, hogy itt most majd halálra lehet dolgoztatni az embereket, azt viszont állítom, hogy ez a csőcselék pontosan ugyanazt a magatartást tanúsítja az utcán, amit a Parlamentben az ellenzék. Volt tehát honnan bátorítást kapniuk. Remélem, a rendőrség eljár majd mindenkivel szemben, aki túllépte a törvény határait, és azt is remélem, hogy a parlamenti randalírozás sem lesz majd lezárható egy egyszerű házszabálysértésért kirótt szankcióval, hanem lesz komolyabb következménye is a múlt szerdai ülésnapon történt példátlan agressziónak. Azért ne menjünk el szó nélkül amellett az aprócska tény mellett, hogy az egyik leggátlástalanabb figurájuk, Tordai Bence egy évvel korábban végzett ugyanabban a liberális szellemiségére rettentően büszke belvárosi gimnáziumban, ahonnét a Regnum Marianum helyén álló emlékkeresztet 2000 őszén kidöntő, magukat »Budapesti Felszabadító Gárdá«-nak elnevező néhány elkényeztetett balos zsúrfiú kikerült. Persze, bizonyára mindez véletlen…

Egyes ellenzéki politikusok mintha mazochistává váltak volna, például Szabó Tímea arról panaszkodott az ATV-ben, hogy Önnek ki kellett volna vezettetnie őket a parlamenti őrséggel, amiért a Fidesz politikusait és Orbán Viktort testközelből provokálták és elbarikádozták a házelnöki pulpitust. Szerinte jogszerűtlen, hogy ezt nem tette meg. Elég pikáns érvelés…

Zavarba hoznak ezzel. Szabó Tímeának régóta van egy természetellenes vonzódása, amit nehezen tud magába rejteni. Valóban, a »please metoo« jegyében nagyon szerette volna, ha elviszi őt a házőrség, és a jelenetet mindenütt élőben közvetítik, de ezt a szívességet nem tettük meg neki, sem másoknak. Szerették volna, ha a szabadon választott Országgyűlés 28 év után eljutott volna arra a – más parlamentekben már megtapasztalt – szintre, ahol a képviselők egymást verik, vagy kívülről behívott verőlegények verik őket. Az ellenzék újabb és újabb határokat lép át, hogy kiprovokálja a többség ellenlépéseit, amire aztán majd ujjal mutogathat, azt hazudva, hogy Magyarországon lábbal tiporják a demokráciát. Őszinte elismerésem minden kormánypárti képviselőnek bent, a Házban, és minden rendőrnek kint, az utcán, hogy óriási önfegyelemmel őrizték az alkotmányos rendet és a törvényhozás működőképességét. Ehhez most – szerencsére – az Országgyűlési Őrség hozzájárulására nem volt szükség.”