Nem azért éjszakáztatok az MTVA-ban, hogy utána ellenzéki kerekasztalt játsszatok

„Az ellenzéki kerekasztalt például el kéne felejteni. Jelenleg az azt jelentené, hogy valódi szervezettség nélküli, és ezért a valódi társadalmi támogatottságukat be csatornázni nem képes szervezetek ülnének le egymással, és rágnák a gittet. Míg az ellenzéki főpolgármester jelölt nem adna választ arra a kérdésre, mi van holnap, mi van a jövő héten és mi van egy hónap múlva?

Márpedig a kérdés ez, hogy ez a tiltakozás hogyan folytatódik. Ugyanis, amilyen nagy erőt most az ellenzéki pártok, a tüntető diákok, a szakszervezetek és mindenki más összegyűjtött, ez a nagy erő holnapra szerteszéledhet, ha nincs perspektíva.

Én nem értek egyet az elemzőkkel, se Uj Péterrel, hogy nincs tömegbázisa ennek a tüntetéssorozatnak. Két nap mozgósítással 10, egy nap mozgósítással 5 ezer embert volt képes ez a mostani helyzet az utcára vinni. Ezek óriási számok. Ilyen rövid idő alatt csak a netadó és a CEU ügye tudott ennyi embert az utcára vinni. Illetve azt is tudhatjuk, nem ugyanazok az emberek mentek végig minden este Budapesten, a tömeg nagy része váltakozott. Mert egyszerűen nincs mindig, mindenkinek ideje, energiája, lehetősége tüntetni.

Azt is látni kell, hogy nem a tüntetésektől fog ez az 5 pont megvalósulni, és azt is látni kell a kritikákkal szemben, hogy ha ez az 5 pont megvalósul, az lényegében a Fidesz rendszerének a végét jelenti, hiszen elveszíti a varázsát, elveszíti a hatalmának egy részét, és akkor bizonyosan létrejött egy olyan politikai erő,  amely már könnyedén légyőzheti ezt a Fideszt.

De ehhez nem tüntetések kellenek, hanem olyan demonstrációs eszközök, amik a Fidesz politikusainak, és rendszerének a húsába vágnak. Sztrájk, egész pályás blokádok, ipari parkok körbe kerítése, épületfoglalások, és hosszan lehet sorolni a lehetőségeket.”