Karácsonyi igazság

„Igazság – mindenki ismeri ezt a szót, mégis ahány ember, annyi jelentése, értelmezése létezik. Micsoda az igazság? – kérdezte már Pilátus is Jézustól nagypénteken, mielőtt elrendelte, hogy megfeszítsék. Nem értette, amit Jézus mondott neki: »Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igaz­ságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.« Pilátus azonban (és utána még oly sok ember) nem értett a szóból. Nem értette, hogy Jézus születésével – mint János evangéliumában olvassuk – »az Ige testté lett«. Az örökkévaló isteni szó egy csöppnyi csecsemő alakjában ideigvaló, halandó emberi testté lett – karácsony szavunk a latin inkarnáció (testet öltés) szóból ered. Mint Ferenc pápa néhány napja tartott karácsonyi katekézisében rámutatott, a csecsemő (infante) jelentése: szólni nem tudó. Tehát az isteni szó »szólni nem tudóvá« vált a betlehemi istálló jászolában, s felnőve ő szólt, tett bizonyságot az igazságról. Mert a megváltás műve csak elkezdődött karácsony éjszakáján Betlehemben, aztán folytatódott Jézus evilági vándorlásával, tanításai, gyógyításai, csodatételei sorozatával, s elvégeztetett nagypénteki kereszthalálával és húsvéti feltámadásával.

Ezt a világon élő több mint kétmilliárd keresztény kétezer éve tudja, de vajon hiszi és vallja, bizonyítja is a saját, mindennapi életében? Úgy tűnik, Európában – különösen annak nyugati felén – egyre kevésbé. Sőt ma már a legtöbb nyugat- és észak-európai országban nem szabad kimondani, leírni sem a karácsony szót, sem Jézus Krisztus nevét, mondván, hogy az sérti a nem keresztények, köztük a muszlim bevándorlók »emberi jogát«. Egyre több nyugat-európai városban a templomok helyét mecsetek foglalják el, a harangszót elnyomja a müezzinek és imámok hangja, egész városnegyedek vesztik el hagyományos arculatukat, kultúrájukat, életformájukat, s válnak ázsiai és afrikai telepesek en­klávéjává. Sokan vélik úgy, amit Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke a lapunk csütörtöki számában megjelent interjúban kimondott, hogy itt, Közép- Európában még értik Európa régi lényegét, egyetértés van a keresztény kultúra megvédésében, a családok támogatásában, Nyugaton viszont a kereszténységet már-már szitokszónak tekintik, s nem érték a család és a nemzeti identitás, a hazaszeretet sem.”