Elvitték

„Elvitték. Hajnali homályban, a két ünnep közötti békés csendben. Tette ezt az a rezsim, ami magát az erő szimbólumának tekinti. Mégis sunyin és gyávan tették meg, nehogy olajat öntsenek a tüntetés hullám éppen parázsló tüzére.

Elvitték. Mert egy magát büszkén kommunistának valló, elveihez haláláig büszkén ragaszkodó, a felelősség elől soha nem elbújó miniszterelnök szobrának semmi keresnivalója a NER terén. Sőt. '56 emlékeztetének sincs helye a törvényhozás házának közelében.

Elvitték. Mert már nem elég a jelen valóságnak kifordítása, propaganda általi eltorzítása, a múltat is újra írják. Horthy kultusz, Dózsa László, felszabadulási emlékmű után, most végre pontot tettek egy nemzetegyesítő jelentőségű történelemi emlékünk megítélésének kérdésének végére.
Mert könnyebb elvinni egy szobrot, mint őszintén feldolgozni történelmünk traumáit, történéseit, jelentőségét és közös felelősségünket jövőnkre nézve.

A szobor már nem áll az eredeti helyén. Hogy hová kerül, vagy hogy visszakerülhet-e egyszer arra a helyre, ahová megálmodták idővel kiderül. Az anyag nem vész el - '56-ot és Nagy Imre emlékét, emlékezetét nem tudják elvenni. A lelkiismeretükkel pedig majd nekik kell elszámolniuk..”