„Ön nem akart mondjuk köztársasági elnök vagy miniszter lenni?
Ó, nem. Engem beteges mértékben vonzott a szakmám. Abban akartam többet teljesíteni.
A század nagy illúziói önt is megkísértették. Önt nyilván baloldalról.
Az ideálok megvalósíthatatlanok, de ez nem jelenti azt, hogy haszontalanok. A cselekvéshez energiát, gondolati tartalékot adnak. Az ideákban a csalódás is kódolva van. Ez végtelen körforgás, örök folyamat.
A korunkat mozgató »ideák« nem ideák, hanem lapos közhelyek. »Gagyi nacionalizmusok«, populár konzervativizmusok. Az operából így lesz operett?
Az újjászülető keleti nacionalizmus vagy etnicizmus, amely Kelet-Közép-Európát napjainkban elönti – jegyezzük meg, a helyzet Amerikában, Nyugat-Európában sem sokkal jobb –, mindig is zsákutcának látszott. Közép-Európában az a jelszó, hogy a nemzet szuverenitását féltjük. Márpedig ha valamit tudni kell, egy kis országnak kétszeresen tudnia kell, hogy ez káprázat, szuverenitás aligha létezik. Katonailag egyetlen ország, még egy nagyobb európai hatalom sem szuverén, nem védheti meg magát. A gazdasági szuverenitás elve pedig komikus. Ha csak Magyarországot nézzük, a mai modern gazdaságot a nemzetközi vállalatok hozták létre. A beruházandó tőke külföldről érkezik, a technika onnan származik.”