A jóra kevesebb a fogékonyság

„Az emberek ezt kapják kézhez, ahogy korábban azt, hogy Vona Gábor náci, muszlim, homoszexuális… Ez utóbbi, hogy a férjedet férfiasságában próbálták lejáratni, nem okozott problémákat otthon?

Őt mindenségében próbálták leépíteni. Hazugnak, szélkakasnak, homokosnak, zsidóbérencnek, mindennek próbálták beállítani, ami a macsó társadalomban kiveri a biztosítékot. És ez rá is égett egy bizonyos körben. Hiába ad nekünk mondjuk igazat a bíróság, ezt nem fogjuk tudni kitörölni bizonyos emberek fejéből. Ez billogként mindig ott marad. Ráadásul ezzel egy egész családot bélyegeztek meg.

Ezek után hiszel még abban, amiről év elején beszéltünk, hogy a társadalmi szemlélet megváltoztatható?

Muszáj. Ha nem hiszel a jóban, akkor meghaltál. Nyilván most már kisebb közösségben építkezünk, nem kell odamennünk a pofonért sehova. Meg tudjuk válogatni, kivel akarunk kapcsolatban lenni. Lehet, hogy ebből nem lesznek tömegek, mert az a kampányban is bebizonyosodott, hogy a jóra mindig kevesebb a fogékonyság, hiszen annak előhívása mindenkitől saját munkát igényel. Egyszerűbb elfogadni azt, hogy allahu akhbarozó, meg hogy muszlimimádó – mindig készen megkapni, hogy ma kit, miért kell gyűlölni. Sajnos igaz a mondás, hogy a társadalom termeli ki a maga politikusait. Gábor sok szempontból túl jó volt ehhez az egészhez.

Jó ember? Jó politikus vagy jó vezető?

Ha megnézzük azt a káoszt, ami azóta keletkezett, mióta lemondott, akkor meg kell hagyni, erős érdemei voltak abban, hogy összetartotta ezt a közösséget. Más szemszögből nem volt jó vezető, mert jó emberként nem lehet a politikában vezetni.”