Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Nem veszik észre, hogy a kormányzati gyűlöletgyár függővé vált fogyasztói lettek?
„Barack Obama korábbi amerikai elnök mondta nemrég a félidős választás kampányában – amikor egy Trump-hívő hangos bekiabálásokkal igyekezett megzavarni a beszédét -, hogy igazán nem érti a jelenlegi elnöki hatalom támogatóinak dühét és frusztráltságát, amivel az egyébként ellenzékbe szorult politikai ellenfeleiket támadják. Hiszen, az ő »emberük« van az elnöki székben. Minden úgy alakul, ahogyan ők szeretnék. Mégis megállás nélkül kiabálnak, dühöngenek, harcolnak. Ezek szerint mégsincs minden rendben, ha folyamatos támadásra és hőzöngésre van igény.
Ugyanez igaz a nemzeti együttműködés rendszerének trollválogatottjára, amelynek tagjai hol a habonyi propaganda által megtévesztve, őszinte hittel, hogy nyilvánvalóan fizetett Fidesz-alkalmazottként ütik dühösen a klaviatúrát. Mindegy, hogy éppen mi a téma, hogy miről szól egy közösségi poszt, hogy épp egy – például a magyar fiatalok életét segítő kezdeményezésről van-e szó – a trollok jönnek és hazaárulóznak, gyűlölködnek, személyeskednek. Miért ez az őrült frusztráltság? Miért ez az őrült feszültség? Nem veszik észre, hogy a kormányzati gyűlöletgyár függővé vált fogyasztói lettek?”