Egy határon túl

„Természetesen én is tudom, hogy Gyurcsány Ferenc nem most váltott először csókot a nemzetárulással, ami persze a ’45 utáni »magyar« kommunizmus fényében egyfelől történeti hagyománynak is nevezhető – másfelől tény, hogy Trianon és a második világháború közötti időszakban mind a szociáldemokraták, mind a kommunisták elfogadták és támogatták a revízió alapvető igényét.

De az elvtársak 1994-ben ugyanott vették fel a tempót, ahol 1990-ben abbahagyták. Az egész világra, de minimum a Kárpát-medencére kiterjedő aktív nemzetpolitika igényét tagadva jöttek a hazánk számára előnytelen – persze akkor »szakmaisággal« indokolt – alapszerződések Szlovákiával, majd Romániával, majd 2002-ben szükségét látták beindítani a Magyarországot elárasztó Ali baba és a 23 millió román meséjét, melyről Gyurcsány úgy vallott az őt azóta érzékelhetően lelki társául elvenni igyekvő Debreczeni Józsefnek, hogy „akkor ott egy hosszú vitában meggyőzzük önmagunkat arról, hogy az Orbán–Nastase-paktumot meg kell támadni. Meg kell támadni, függetlenül attól, hogy Kovács László az előző este rábólintott”. Folytatódott Medgyessy Péter Románia »egyesülésére« történő koccintásával (Juncker Európa Medgyessyje, mondhatná valaki!). A folyamat rendszerváltás utáni történeti-politikai csúcspontját nyilván a 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazással érte el, melynek során szintén Gyurcsány saját kezével pörgette a manuális hazaáruló-generátort (a határon túli magyarok elleni plakátok arca pedig Bangóné Borbély Ildikó, akkori »felelős családanya«, jelenlegi D kategóriás szocialista képviselő volt).

Ezt követően azonban – legalábbis a szocialistáknál és csak lassan – történt valami: talán realizálták azt, hogy nemcsak kifizetődőbb hosszú távon, de erkölcsileg-morálisan is jobban vállalható, ha nem uszít valaki ennyire hangosan a saját fajtája ellen. Így jutottunk el oda, hogy 2010-ben az MSZP frakciója (többé-kevésbé) megszavazta a kedvezményes honosításról szóló előterjesztést, és több szocialista politikus is legalább elhibázottnak minősítette a 2004-es népszavazási kampányukat. (No persze aggodalomra azért komolyabb ok nincs, saját mentálhigiénéjük megtartása végett azért egységesen nemet mondtak a június 4-ét »nemzeti összetartozás napjává« nyilvánító javaslatra.) De nem találják ki, kik voltak azok a szocialista honatyák, akik kifejezetten ellenezték a határon túli magyarok kedvezményes honosításának ötletét a parlamentben: Szanyi Tibor, Molnár Csaba – meg hát persze Gyurcsány Ferenc!”