Színházi vészjelzések

2018. november 23. 18:34

Ebben a helyzetben a lehető legrosszabb, amit csak a szakma tehet, hogy mindenki megpróbál különalkut kötni a hatalommal.

2018. november 23. 18:34

„Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója cinikusan ismételgette az ATV-ben, hogy hisztizik a szakma. Neki mint direktornak pontosan tudnia kell, mit jelent egy színház életében, ha kiderül, nem számíthat azokra a bevételekre, amelyekre a bemutatóit, a működését tervezte. A Stúdió K elsőként üzent a Facebookon, a kieső tao náluk tízmillió forint hiányt okozott, és ha ezt nem tudják adományokból összegyűjteni, márciusban lehúzhatják a rolót. A Rózsavölgyi Szalon kénytelen a jövő februári bemutatóját lemondani, és 20 százalékkal emelni a jegyárakat. Vészjeleket ad le az Orlai, az Átrium, a Hatszín Teátrum, a Gólem és a Magvető Caffé is.

Eközben az Emberi Erőforrások Minisztériuma a kiemelt és nemzeti előadó-művészeti szervezetek vezetőit tárgyalni hívta a Nemzeti Színházba. Azokkal egyeztetett, akiknek a kiemelt központi finanszírozásuk miatt a tao a legkevésbé fáj. A független és magánszínházak képviselőit nem hívták meg. A fővárosi kőszínházak vezetői sem vettek részt a megbeszélésen, Tarlós István kérésére. Ő Orbánnál akar lobbizni, ne szüntesse meg e társulatok taóját. Valójában nem a kultúra lett neki hirtelen fontos. Ha a taoforrások elapadnak, a főváros büdzséjébe kell nyúlni, különben az egész budapesti színházi struktúra Tarlósra szakad.

Ebben a helyzetben a lehető legrosszabb, amit csak a szakma tehet, hogy mindenki megpróbál különalkut kötni a hatalommal. A kőszínházaknak is meg kell érteniük, ha csakis a saját érdekeiket akarják érvényesíteni, és a »kis színházakat« cserben hagyják, ők is el fognak bukni. A színházi kultúra szerves egész, ha az egyik fele megroppan, a másik fele sem tud talpon maradni. A kőszínházak erősebb lobbival talán tovább húzzák gazdaságilag. De ha elveszítik szakmai, erkölcsi hitelességüket, semmijük sem marad.

A kormány döntése jogilag is kétséges, hisz olyan taotámogatásokat vontak el a színházaktól, amelyekért ők már megdolgoztak, ami nekik jár. Az adózó vállalatokat is sérelem érte, mivel ők a taoforintjaikat az általuk kedvelt színházaknak ajánlották fel, nem arra, hogy az állam bezsákolja magának vagy politikai szimpátiája alapján elossza. A színházaknak közösen kellene kidolgozniuk olyan koncepciót, amely esélyegyenlőséggel biztosítaná a művészeti közösségek életben maradását. Ehhez túl kellene lépniük azokon a belső árkokon, amelyek annyira megosztottá és kiszolgáltatottá tették a szakmát. És persze szükségük van a mi szolidaritásunkra, a közönség támogatására is. Ne hagyjuk veszni a színházainkat!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 28 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
akiaki
2018. november 24. 22:00
sándor-sándor
Bolond Istók
2018. november 24. 21:24
"A visszajelzésekből ítélve még mindig sokan vannak, akik nem heverték ki sorozatunk legutóbbi részét, így engedjék meg, hogy rájuk való tekintettel a 18+-os témákról átváltsunk a 18 év alattiak okítására. A balliberális kulturális virágoskert amúgy is tele van szebbnél szebb hajtásokkal, Palya Bea művésznő nem véletlenül énekelte tíz évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc felkérésére a volt kormányfő születésnapján, hogy „Amennyi fűszál van a tarka mezőbe’, annyi áldás szálljon Horn Gyula fejére”. Látják, mennyit változott a világ? Hetven évvel korábban még tarkólövés és csákány formájában osztották egymásnak a jó szerencsét az elvtársak. Mit ad Isten, idén áprilisban már Palya Bea felé szállt az áldás 12 millió forint formájában, Balog Zoltán akkori tárcavezető ennyivel honorálta új lemezének az elkészítését. Igaz, a művésznő korábban sem panaszkodhatott a piszkos anyagiak miatt. Meg hát a jó zenére mindig szükség van, mint egy falat kenyérre. Hát még a támogatásra! Ha nem jönne, úgy éreznék magukat, mint A képzelt betegben a képzelt beteg. Ó, micsoda véletlen, képzeljék, pont ezzel a címmel játszottak egy előadást a Budapest Bábszínházban november 6-án! Ne is tagadják, hogy kíváncsiak rá! Szóval: a főhős, Argan, a képzelt beteg fekszik az ágyban, párnák közt, majd bejön a cseléd, és megfeddi a hipochonder urat. Ezután megjelenik Argan lánya, akitől megtudja, hogy máshoz akar férjhez menni, mint akit kiszemeltek neki. Mi történik ilyenkor minden rendes családban? Pontosan, eltalálták: Argan úr elkezdi kergetni a lányát a szobában, és futás közben ömlik a fekália a hálóinge alól, szó szerint telerondítja az egész színpadot. Ezután bejön a felesége, lehúzza Argan úr gatyáját, hogy tisztába tegye, bepúderezi, majd pelenkába rakja. Persze minden látszik, aminek látszania kell, elvégre bábszínházban vagyunk vagy mi? Az ifjú közönség azt is figyelemmel kísérheti, amint főhősünk majdnem beöntést kap egy óriási pénisz kinézetű tárggyal, végül ez elmarad. Közben megérkezik az ifjú kérő, aki maszturbálni kezd a hegedűtokkal, amikor meglátja titkos menyasszonyát. A másik kérőnek, az orvosnövendéknek pedig kinyitják a sliccét és kirakják belőle a nemi szervét. Később ugyanez a szereplő jelenik meg a színpadon egy óriási rózsaszín műfallosszal a lába között." https://magyaridok.hu/velemeny/kinek-a-kulturalis-diktaturaja-3673886/ (Érdemes Szakács összes írását elolvasni.)
Móna
2018. november 24. 17:35
Az az egyszerű helyzet, hogy nincs igény minden önjelölt művészke produkcióira. Emellett az un. “alternatív” színházak jó része egy-két szereplős, ál-kultúr és ál-értelmiségi mondanivalójával alig néhány előadásra futja. A TAO nem pótolhatja a nézőszámot, aminek alacsony volta egy stúdió/színház számára egyértelmű üzenet kellene, hogy legyen.
Peter8811
2018. november 24. 15:34
Arrol volt szó hogy a pijac majd megold mindent.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!