Nemrég a kormány, a hetedik Alaptörvény módosítás részeként, alkotmányba foglalta a keresztény kultúra védelmét.
„Nemrég a kormány, a hetedik Alaptörvény módosítás részeként, alkotmányba foglalta a keresztény kultúra védelmét. Korábban az Alaptörvény preambulumába is bekerült a kereszténységre, mint nemzetmegtartó erőre való hivatkozás. Ezeket a passzusokat az ellenzéki média szekuláris szempontból kritizálta, mondván, egy jogállamban az alkotmány világnézetileg – és főleg vallásilag – semleges. A felvetés bár jogos, mégsem a világnézeti részrehajlás a legnagyobb bűne a keresztény Európa dogmájának – a valódi probléma, hogy ez a világnézet a centrum országok, nem a periféria és a fél-periférián lévő Magyarország érdekeit szolgálja.
»Európában még az ateisták is keresztények« – mondta egykoron Antall József, és sokat elárul a magyar közéletről, hogy míg a rendszerváltást lassan mindenki kudarcként ítéli meg, a rendszerváltás mítoszait – így a rendszerváltás miniszterelnökének bon mots-it – örök igazságként idézik fel. Pedig a politikai gyakorlat és politikai mítoszteremtés nem választható szét: a mítosz legitimálja a gyakorlatot. Antall szavai a bukott rendszerváltás mítoszaira vallanak, miszerint a keresztény Európa, még ha ateista is, keresztény eredetétől fogva felsőbbrendű, ezért a (magyar) fejlődés egyetlen lehetséges útja az európai centrumhoz való igazodás, felzárkózás. A politikai gyakorlat szerint viszont Magyarország 1990-ben nem a keresztény kultúrához, hanem a globális kapitalizmushoz, a neoliberális világrendhez, a lefelé tartó bérversenyhez csatlakozott – ezt legitimálandó, az egykori uralkodó elit a keresztény, európai kultúrfölényhez való csatlakozásnak állította be a vadkapitalista átalakulást. Tehát Magyarország, benne Antall József tévedése kettős volt: se nem lehet egy vesztesekre alapuló gazdaság nyertesének lenni, se nem lehet egy társadalmi hierarchiát bebetonozni hivatott eszme által társadalmi kohéziót kovácsolni.
A keresztény Európa dogmája determinista természetétől fogva egy igazságtalan rendszert szolgál: nemcsak a nem-európai népeket tagadja ki a fejlődés és felvilágosodás eszméiből, szinte bármelyik periférikus országra rásüthető, hogy történelmileg, kulturálisan nem egyenlő mértékben keresztény. Hiába történelme éppen az egyetlen, amin a periférikus ország változtatni nem tud. A keresztény Európa mítoszban hívők szemében Magyarország örök késésben van; legyen az akár Koppány, akár negyven év kommunizmus, mindig lesz elég történelmi indoka arra, hogy Magyarország nem elég keresztény, ezért fejlődésének egyetlen lehetséges útja csakis az aktuális rendszerhez való igazodás.”
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
