„Hentesi Blődli Zárszó
Dicső segges…
azaz
Akasszátok föl a kabátokat!
Libsi, bolsi bérrettegők,
Szevasztok!
Azt hiszitek, mi vagyunk a
Parasztok?
Nem tudjuk mi fán terem a
Posztmodern?
Mindjárt jól a képetekbe
Posztolom.
Petri, Nádas, Esterházy
Valaki?
Bródy Sándor, Kosztolányi
És Ady?
Megmondjátok, ki lehet itt
A zseni?
»Talpra magyar!« – szavalta a
Berzsenyi.
Feszty Árpád: Mona Lisa
Mosolya,
Nem is ilyen liberális
Pocsolya.
»Zúg a polka« – dalolta a
Liszt Ferenc,
Olyat mondok, hogy leszakad
A kredenc!
Ott ültök az előkelő
Szalonba’
(Semjén elől menekül a
Szalonka),
Rinyáljatok inkább még a
Junckernek,
Vagy bújjatok jó mélyre egy
Bunkerbe!
Mit képzeltek? Az anyátok
Szentségit!
Levelezőn szereztem é-
Reccségit!
Apátoknak szerszámja, a
Kékeres!
Petőfi egy híres népdal-
Énekes!
Láthatjátok, tudom mi a
Műveltség,
Rossz híremet internácik
Ne keltsék!
Akármit is hazudik a
Mácsai,
Rohadjanak rá a börtön
Rácsai!
Eljutottam egyszer én is
Színházba,
Míg a család shoppingolt a
Plázába’.
Szex pír (vagy mi) ment éppen a
Színpadon,
Hol van itt az ungarische
Cimbalom?
Csupa szenny és csupa fertő,
Hallatlan!
Nem csoda, hogy közben meg is
Izzadtam.
(Későn szólt a Bayer Zsolti
Barátom:
Ruhatárba adjam le a
Kabátom.)
De most aztán mi kerültünk
Többségbe,
A magyarnak nincs is másra
Szüksége.
Hatalmas nagy kultúrharcot
Mímelek,
(Kicsit meglep engem is, hogy
Rímelek.)
Az elnyomott zsurnaliszta
Begurul,
Hazánk fölött újra szárnyal
A 2rule
Arany fényben tündöklik majd
A puszta
(Hogy mondják azt magyarul, hogy
Zakuszka?).
Migránshordák rekednek a
Határon,
Lesz itt Pákozd, lesz itt újra
Hat-három.
S nem lesz többé libsi vircsaft,
Kész röhej.
Föltámadunk, Szakács Árpád
Népe, hej!”