Kartácstűz és ellenállás

„Az Alaptörvény említett módosítása ezt a logikus, a nemzetközi szabályokból és a valódi szolidaritásból táplálkozó elvet helyezte alkotmányos szintre, ennek megfelelően módosult a menekültkérelmek elbírálásánál irányadó elfogadhatatlansági okok katalógusa is, és a fenti elvet kijátszani-megkerülni szándékozó szervezők büntethetősége érdekében került új passzus a Btk.-ba. A törvényi módosítások alkotmányos megalapozottsága mellett természetesen kézenfekvő a felvetés: ha az egyes kritikusok a fentiek szerint valójában nem is az alsóbb szintű szabályokat, hanem magát az Alaptörvényt támadják, mégis milyen alapon jön ahhoz akár a bizottság, akár az uniós bíróság, hogy megbírálja vagy értelmezze a magyar alkotmányos előírásokat?

Ez esetben ugyanis – függetlenül a szóban forgó alkotmánymódosítás nemzetközi jogi megalapozottságától – olyan fokú beavatkozásról beszélünk a szuverenitásba, mely nem egy egyszerű hatáskörvitát nyit meg, hanem lényegében értelmetlenné teszi az EU-s tagállamok szuverenitásáról, nemzeti vagy alkotmányos identitásáról folytatott bárminemű diskurzust: igazából a szuverén hatalmat végül is konstituáló parlamenti választásokat is. Ha ugyanis egy alkotmány a szuverén hatalom legfontosabb »alkotása«, az adott nemzeti jogrend alapja, forrása – és lényegében annak »engedélyén« alapszik az uniós tagság maga is –, de annak adott esetben például a menekültjoggal összefüggő rendelkezését egy önálló, eredeti szuverenitással nem rendelkező entitás, egy uniós szerv letörheti, akkor ebből logikusan fakad, hogy más rendelkezésekkel – államhatalmi szervek struktúrája, alkotmányos elvek és értékek és így tovább – is megteheti ugyanezt. Ma éppen Magyarországgal szemben, holnap egy másik tagállamban. Ezért juthat majd kiemelten fontos szerep az Alkotmánybíróságnak, melynek többek között arra is választ kell adnia a kormány kérésére, hogy uniós szerv jogosult-e értelmezni Magyarország Alaptörvényét?

De mindazonáltal ne higgyünk azon csábító szirénhangoknak, melyek egyféle jogi-jogállamisági vagy emberi jogi kérdésnek állítják be az unió, a nyílt társadalom hívei, valamint Magyarország között az elmúlt időszakban a migráció »apropóján« tetőfokára hágott vitát. A szélsőséges egyenlőségelvűsdi és az aberrált tolerancia­mánia multikulti bajnokai azért erőltetik a bevándorlást, hogy lebontsák a nemzeti identitást, alkotmányosságot, végső soron az állami szuverenitást. Maga a habitus persze nem újdonság – hisz jussanak csak eszünkbe Deák Ferenc jó 150 évvel ezelőtti sorai: »…a beolvasztás elleni határozott ellenszenv csakugyan nemzedékről nemzedékre szállt a magyarnál, s ma épp oly elevenen él, mint száz évvel ezelőtt, és ha a mindenható kegyelme tőlünk el nem fordul, élni fog még századok múlva is.« Ígérjük meg innen is a haza nagyjainak: igen, élni fog!”