Mesebéli találkozó lesz ez az illiberális vezetők között, csak egy a gond: előbb-utóbb minden mese véget ér.
„Erdogan folyamatosan fenyegetőzik, a világ fontos vezetőjének állítja be magát, ám leginkább a nagy meseíró, Andersen hősére, arra az uralkodóra emlékezteti az embert, aki megvarratja új – nem létező – ruháját, mindenki elragadónak találja, miközben a valóság az: a király meztelen. Nincs mire büszkének lennie, a valóság nagyon is lehangoló, a török gazdaság már nem a régi, s az életszínvonal jelentős csökkenése fenyeget.
Ezért is érti majd meg magát annyira jól magyar vendéglátójával, hiszen Orbán is egyfajta mesevilágban él: a saját pozíciójukat is féltő mamelukok elhitetik vele, milyen erős, miközben a könyörtelen valóság teljesen mást mutat. Mesebéli találkozó lesz ez az illiberális vezetők között, csak egy a gond: előbb-utóbb minden mese véget ér.”