Puzsér Róbert beszéde október 23-án
„Jó estét! Ma számos budapesti rendezvényen törleszkednek 1956 emlékéhez, vallják meg 1956 örökségét, pózolnak azzal, hogy ők a pesti srácok. Azzal szeretnék tisztelegni 1956 hőseinek és mártírjainak, hogy nem keverem őket bele abba az elaljasult magyar valóságba, ahol cinizmus néz szembe még több romlottsággal, marketing néz szembe még több hazugsággal.
1956 egy olyan világban zajlott, ahol még a gazemberek is hittek valamiben, ahol az elaljasodott emberek még nem voltak büszkék arra, hogy elaljasodtak, ahol még volt tét, volt lehetősége a hősiességnek és az önfeláldozásnak. A posztmodern korban a lyukas trikolor helyett röhögő trollface képezi a politikai identitást, orosz tankhadosztály helyett meghekkelt népszuverenitás és lebontott jogállamiság képezi a rabságot. Ebben a világban semmi sem állandó, és semmi sem biztos.
Ma Óceánia az ellenségünk, holnap Keletázsia. Az úgynevezett polgári párt tegnap még védelmezte a tandíjmentességet, ma már tandíjat hajtana be – de mindkettőt szabadságharcos külsőségek közepedte. Annak a nemzedéknek a tagja vagyok, amely egyetemistaként kapta a pofájába 1995 márciusában a Wall Street kapzsiságának himnuszát. A himnuszt a neoliberális elit kórusa énekelte, és a mindenható piac láthatatlan kezéről szólt – ennek a himnusznak a veretése közben akart tőlünk Bokros Lajos tandíjat behajtani. Az úgynevezett progresszív értelmiség helyeslően asszisztált, és öngyarmatosító gesztusok közt vette tudomásul a következő nemzedékek alávetését. Ott tüntettünk a Kossuth téren azért, hogy mindenki számára hozzáférhető maradjon az oktatás, és az úgynevezett szocialisták álltak velünk szemben. Igazunk volt, és ezt érvényre juttattuk: évekig tartó utóvédharcok nyomán megvédtük a tandíjmentességet.
Eltelt majdnem egy negyedszázad – és a helyzet ugyanez. Ezúttal a nemzeti radikális, kriptofeudális és neoliberális szörnypárt, a Fidesz akarja a tandíjat bevezetni. Bárhogy bégessen is a neoliberális kórus, hogy nincs ingyen ebéd, a tandíjmentesség nem ingyen ebéd – a tandíjmentesség befektetés. Befektetés a jövőbe, befektetés a szociális mobilitásba, befektetés a társadalmi békébe. Az ingyenesség az utolsó progresszív érték a felsőoktatásban. Egy olyan felsőoktatásban, ahol máris felszámolták az egyetemi autonómiát, ahol egyre kevesebb diák tanulhat, ahol az átadott tudás egyre korszerűtlenebb, ahonnan oktatók és diákok tömegesen költöznek külföldre. A mai magyar oktatásból kiszorul a közéleti vita, szolidaritás jelei alig látszanak.