Szörnyek

„Gyurcsány Ferenc is hozzátett az 1956-os forradalomhoz. Aki látta már a Vaskefe néven elhíresült, emlékműnek készült rémséges rozsdagarnitúrát – a ledöntött Sztálin-szobor helyén áll a ligetben –, aligha hiszi, hogy valaha is itt fog elérzékenyülni az 1956-ra emlékező nemzet. Miferink igen, ő el tudta képzelni. Az alkotás avatóünnepségén ő maga mint gyakorló miniszterelnök beszélt. (Kordonok mögül, persze.) Akkor már túl voltunk a trágár ember őszödi évértékelőjén, 2006. október 23-át írtuk, a belvárosban Gergényi Péter rendőrei már javában verték a megemlékezőket – azt a »mondanivalót«előbb megértettük, mint a Vaskeféét.

Már az alkotás előélete elgondolkodtató. A szakmai zsűri – nem tudni, miért – eleve kizárta a figurális pályázatokat (harcoló pesti srác, lyukas zászló, hasonló), abszurd ötleteket várt. Így született meg a Vaskefe. Egy ménkű rozsdahalomba bármi belemagyarázható. (Nehezen tudom elképzelni, hogy az 1500, egyenként nyolcméteres, brutális vasrúd látványa emóciókat váltana ki a megsebzett utókorból – bősz indulatokat annál inkább.) Már felavatásakor masszív közutálat övezte az alkotást, pedig akkor még nem volt annyira rozsdás, csak ronda.

A mil­liárdot fölemésztő »emlékműről« utóbb így nyilatkozott Wittner Mária ’56-os halálraítélt: »Csúf arculcsapása a forradalomnak és mártírjainak. Sokkal inkább emlékeztet a november negyedike utáni lerohanásra és a megtorlásra.«”